Te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok. (Zsolt 63,8)
Mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak. (ApCsel 26,22)
Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól. János 17,15
Olyan életet kértél a tieid számára, amilyen a Te életed volt. E világban éltél. Örömeit is észrevetted - sõt, ember még nem élte át olyan mélyen ezeket az örömöket, mint Te -, és minden lépéseden találkoztál a bûnvert világ viszályaival, nyomorával, betegségével és a halál hatalmával. Valóban nem álomvilágban éltél. Megtapasztaltad a testi fájdalmat, és ami ennél több: a lelki gyötrõdést is. Ebben nem különböztél tõlünk. A különbség ez volt: Te tisztán megõrizted magadat a gonosztól. Ez neked sem volt könnyû föladat, mert a kísértés rád is lépten-nyomon leselkedett, mint minden emberre.
Uram!
Ismered sokszor föltámadó vágyamat: megszökni! Ki a világ tülekedésébõl! Csöndben csak Istennek élni! Mai imádságodba engem is belefoglaltál. Belõle megértem: a lehetetlent kívánom. Mert hogyan élhetnék Istennek, ha nem e világban akarok neki élni? Ha nem az emberekben akarom Õt szeretni? Ha nem az Õ követségében akarok járni? Ha nem az életemmel mutatom meg, miként védelmez meg Õ a gonosztól?