Skip to main content

Megvigasztaltatnak

Minden nép rettegni és reszketni fog, ha látják, mennyi jót és milyen békességet adok Jeruzsálemnek. (Jer 33,9b)
Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. (Róm 5,1)
Láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (Jn 1,14)

Boldogok, akik sírnak, mert õk megvigasztaltatnak. Máté 5,4

Édesanyámhoz akkor kerültem legközelebb, amikor sírtam. Ha fájt valamim, õ jóságosan elcsitított. Szeretete eloszlatta és megszûntette fájdalmamat. Boldognak éreztem-e akkor magamat - nem tudom. De azt bizonyossággal tudom: jó volt a közelléte és vigasztalást éreztem. Most a messzibõl visszatekintve vallom: akkor voltam igazán boldog.

Azóta sok minden történt velem. Találkoztam Bibliám ilyen üzenetével: "Elfeledkezhetik-e az anya gyermekérõl, hogy ne könyörülne méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek, én terólad el nem feledkezem" (Ézs. 49,15). Az ilyen bibliai igék igazságát megtapasztaltam. Mert Isten mindig akkor volt legközelebb hozzám, amikor rámnehezedett az élet próbája. Küzdelmeim, fájdalmaim, könnyhullatásom idején éreztem legkézzelfoghatóbban Isten vigasztaló jelenlétét.
Sohase engedj kételkednem Isten közelségében. Könnyfátyolos szemem ellenére is - Uram - a hitnek ezzel a vigasztalásával tégy boldoggá.