Skip to main content

Micsoda vagyok én, hogy gondod van rám

Tele lesz a föld az Úr ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja. (Ézs 11,9)
Képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig. (Ef 3,18-19)


Szeretõ Urunk! Add, hogy minden érzékszervem téged fogjon fel, téged!

Az Úr ereje alkotta a földet, az õ bölcsessége szilárdította meg a világot, az õ értelme feszítette ki az eget. (Jer 10,12)

Föld, világ, ég... a mindenség. Föld - hajnali sétára indulok, érzem a lábam alatt a harmatos füvet, enyhén csípõs a reggel. Még minden csendes. Csukva tartom a szemem, egyszerûen csak élvezni akarom a létet. Lassan ideje kinyitnom a szemem, már forrósodik a levegõ, egyre erõsebben süt a nap. Indulnom kell, be az emberek közé a városba. Világ - a mi világunk - az egész lakott föld. Lassan szemem hozzászokik a fényhez, és arcokat pillantok meg. Egyediek, szépek, karakteresek. Mesélnek az ébredésrõl. Egy-egy mosoly, néhol hosszú, csendes merengés, így a nap kezdetén. De gyorsul az élet. Sietnek a hétköznapokba. Csak néhol egy-egy idõs öreg áll meg, és nem forog együtt a forgataggal. Mindegyik más, csecsemõtõl aggastyánig tele a világ élettel. Lüktet, mint a szívverés, néha egy ütemre, néha hirtelen felpörög, majd lenyugszik. Ég - nyugszik a lendület, csillapodik a ritmus... fordított világ áll be. Fáradtan vagy csak dolgát végezve tér vissza ki-ki otthonába. Köztük én is. Lassuló szívverésem jelzi, lassan közeleg a pihenés ideje. Alkonyul, hûl a levegõ. Megborzongok, de nem fázom. Jólesik a hûs szellõ. A forróság lekívánkozik rólam. Levetem poros, izzadt, szennytõl beborított bõröm. Lehúzom magamról és karomat ég felé emelve, megdermedek az égbolt alatt. Lét - csoda vagy valóság? Porszem vagyok vagy óriás? A szívemmel együtt mozog ajkam, mikor a zsoltáros szavai buknak ki rajta:

Ha látom az eget, kezednek alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyet ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törõdsz vele, és az embernek fia, hogy gondod van reá? (Zsolt 8,4-5)


Mindenségnek Alkotója! Én Alkotóm! Nincs, akit közelebb érezhetnék, mint téged, a föld, a világ és az ég készítõjét. Hála neked... Ámen.