Skip to main content

Miért pont én?

Elõttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv, és ezt mondják rólam: Csak az Úrnál van igazság és erõ! (Ézs 45,23-24)

Felmagasztalta õt Isten mindenek fölé, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére. (Fil 2,9-11)

Istenünk, add meg nekünk kegyelmesen, hogy eljussunk dicsõséged látására!

Tanítványai megkérdezték tõle: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?" Jézus így válaszolt: "Nem õ vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei." (Jn 9,2-3)


Miért? Miért pont én? Miért õ? Legégetõbb, legsürgetõbb kérdése ez a ma emberének, nekünk. A nagy "miért"? Akkor bukkan elõ ez a kérdés különösen is élesen, ha az életben olyan helyzetekhez érkezünk, amikor bizonytalanok vagyunk, magányosak, elhagyatottak, szorongóak, amikor nem látjuk a célt, bizonytalan a jövõ. S a sok miértünkre csak közhely a válasz. Aztán az ítélet hamar elhangzik; azért szenved, azért ilyen a sorsa, mert valamivel biztosan rászolgált.

Jézus azonban elutasítja ezt a gondolkodást. Szerinte a sok baj, gond, szenvedés nem a sors csapása, amit el kell hordozni, mert büntet az Isten. Hanem alkalom Isten cselekedeteinek végzésére. S ez számunkra is alkalom, lehetõség a segítésre.

Ha meglátunk egy szenvedõt, beteget, ne azt nézzük, hogy vajon miért szenved, megérdemli-e, mit vétkezhetett, hanem segítsünk. Jézus megmutatja, hogy senki sincs reménytelenül elveszve. Isten cselekedeteirõl szól Jézus, s minket felhasznál az õ akarata által. Hozzá kell térnie mindig annak, aki gyógyulni szeretne. Az õ léte és jelenléte az ürességbõl, a hiábavalóságból, reménytelenségbõl, kudarcból tartalmasat, reménykedõt, hívõt formál.

Krisztusnak nincs keze, csak a mi kezeink, hogy munkáját elvégezze. Nincsenek lábai, csak a mi lábaink, hogy embereket útjára vezessen. (Németországból)

Urunk Istenünk! Oly gyakran esünk kétségbe, kiáltozunk, vádaskodunk: miért? Add nekünk békességedet, hogy életünkkel téged szolgáljunk, készek legyünk a jóra, azt tegyük, ami elõtted kedves, és dicsérjünk téged. Ámen.