Skip to main content

Mint a mustármag

Nem hagysz engem a holtak hazájában. (Zsolt 16,10)
Krisztus mondja: "Aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha." (Jn 11,26)

Atyám, segíts a hitetlenségemen!

Az Isten országa olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnõ és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak. (Mk 4,31-32)


Jézus ebben a példázatában Isten országáról beszél, mégis földi életünk is a mustármaghoz hasonló. Életünk egy olyan mag, amely önmagában is létezõ, de termést csak akkor hoz, ha elültetik. A mi magunkat is termõföldbe kell vetni ahhoz, hogy gyümölcsözõ lehessen létünk. Az emberek sem a virágmagokban gyönyörködnek, hanem a már kinyílt virágokban. Ahhoz, hogy termést hozzunk, meg kell halnunk, és újjá kell születnünk. Szakítanunk kell addigi életünkkel, bûnös szokásainkkal. Könnyû kiejteni ezeket a szavakat, de mennyire nehéz megtennünk ezt. Foggal és körömmel kapaszkodunk szennyes létünkhöz, egy-egy bucka visszazökkentheti éltünket a régi kerékvágásba. Mennyiszer érezzük azt, hogy nincs elég hitünk, hogy gyengék vagyunk. A hit azonban nem feltétlenül érzés, sõt igen gyakran nem az. Sokszor elég csak annyi hit, hogy ki tudjuk mondani azt, amit a tisztátalan lelkû gyermek édesapja mondott Jézusnak: Hiszek, segíts a hitetlenségemen! (Mk 9,24) Krisztus tud nekünk segíteni abban, hogy újjá tudjunk születni. Õt kell kérnünk szüntelen, hogy az elvetett mag terméseket és ne szúró töviseket hozzon.

A legtöbb ember ismerni akarja Istent, de nem akarja megismerni saját magát. Ismerjék ezek fel elõbb a saját lelkükben a jót és ápolják ezt, mert csak akkor fogják megismerni az Istent, mert nincs más út, amely az Isten megismerésére vezet. (Lucy Mallory)



Atyám! Erõsítsd meg hitemet, adj szabadulást bûneimtõl. Köszönöm, hogy te nem feledkezel meg rólam, gondod van rám. Add, hogy ellen tudjak állni a kísértésnek, és életem valóban gyümölcsöket teremjen! Ámen.