Skip to main content

Ne féljetek!

  Ne féljetek. Lukács 2, 10.

  Krisztus tehát azoknak született, akik félelemben és rettegésben vannak. Országába is csak ezek tartoznak.
  Ezeknek kell prédikálnunk is, mint az angyal tette a megijedt pásztoroknak: "Ime hirdetek néktek nagy örömet." Ez az öröm ugyan mindenkié, de csak a megrettent lelkek és szomorodott szívűek alkalmasak rá. Ezek az enyémek, ezeknek akarok örömöt hirdetni. Hát nem csodálatos, hogy ez az öröm ott van legközelebb, ahol legnagyobb a belső nyugtalanság?! E világ a pénznek, hatalomnak és dicsőségnek örül. A megszomorodott szív azonban nem vágyik egyébre, csak békességre és vigasztalásra. Tudni, hogy Istene - kegyelmes Isten-e? Emellett a világ minden öröme eltörpül. A kesergőknek kell hát prédikálnunk az angyal módjára: Halljátok, ti nyomorultak és sírók, boldog örömhírt hozok. Nem azért jött Krisztus emberként a földre s nem azért halt kereszthalált, hogy a pokolba taszítson titeket, hanem, hogy nagy örömötök legyen Őbenne. Ha Krisztust helyesen akarod értelmezni és igaz valójában leírni, akkor arra kell figyelned, ahogy az angyal teszi ezt. Szerinte a Krisztus = "nagy öröm." Ez ige mellől ne tágíts, mert erő van benne!

Ő nem hagy el ne féljetek,
Csak benne bízzék szívetek;
Ellenségtek akármi sok,
Nem lészen semmi károtok.