Ne féljetek. Lukács 2, 10.
Krisztus tehát azoknak született, akik félelemben és rettegésben vannak. Országába is csak ezek tartoznak.
Ezeknek kell prédikálnunk is, mint az angyal tette a megijedt pásztoroknak: "Ime hirdetek néktek nagy örömet." Ez az öröm ugyan mindenkié, de csak a megrettent lelkek és szomorodott szívűek alkalmasak rá. Ezek az enyémek, ezeknek akarok örömöt hirdetni. Hát nem csodálatos, hogy ez az öröm ott van legközelebb, ahol legnagyobb a belső nyugtalanság?! E világ a pénznek, hatalomnak és dicsőségnek örül. A megszomorodott szív azonban nem vágyik egyébre, csak békességre és vigasztalásra. Tudni, hogy Istene - kegyelmes Isten-e? Emellett a világ minden öröme eltörpül. A kesergőknek kell hát prédikálnunk az angyal módjára: Halljátok, ti nyomorultak és sírók, boldog örömhírt hozok. Nem azért jött Krisztus emberként a földre s nem azért halt kereszthalált, hogy a pokolba taszítson titeket, hanem, hogy nagy örömötök legyen Őbenne. Ha Krisztust helyesen akarod értelmezni és igaz valójában leírni, akkor arra kell figyelned, ahogy az angyal teszi ezt. Szerinte a Krisztus = "nagy öröm." Ez ige mellől ne tágíts, mert erő van benne!
Ő nem hagy el ne féljetek,
Csak benne bízzék szívetek;
Ellenségtek akármi sok,
Nem lészen semmi károtok.