Skip to main content

Nem hagy el - soha

Hûségetek csak olyan, mint a korán tûnõ harmat. (Hós 6,4c)
Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy õ szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelõ áldozatul bûneinkért. (1Jn 4,10)

Uram, tudom, hogy megtartod ígéreted: maradj velem!

Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges, hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel tízhúrú hangszeren és lanton, zengő hárfán! Mert megörvendeztettél tetteiddel, URam, kezed alkotásainak ujjongok. Mily nagyok alkotásaid, URam! Igen mélyek gondolataid! Az ostoba ember nem ismeri fel, az esztelen nem érti meg. Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk. De te, URam, magasztos vagy örökké! Mert ellenségeid, URam, ellenségeid elenyésznek, szétszóródnak a gonosztevők mind. De engem olyan erőssé tettél, mint mikor a bivaly öklel, és friss olajjal kentél meg engem. Szemem nyugodtan nézi azokat, akik leselkednek rám, fülem nyugodtan hallja, hogy rám akarnak támadni a gonoszok. Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus. Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain. Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak, és hirdetik: Igaz az ÚR, kősziklám ő, akiben nincs álnokság! (Zsolt. 92.2-16 )

 

Nem maradok el tõled, nem hagylak el. (Józs 1,5c)

Józsuét a nép vezetésével bízta meg az Úr. Õt választotta ki arra, hogy népét bevezesse az Ígéret Földjére. Nem egyszerû feladat: Józsué tudhatta, hogy nehéz küzdelem vár rá. Talán bizonytalanság és félelem is volt szívében. Isten azonban ígéretével erõsítette: Nem maradok el tõled, nem hagylak el.
A félelem - ahogyan már ebben a szóban is benne van - nem egy egész dolog. Valami fél, valaminek a hiánya. Egy hiányos állapot, és mint ilyen, nem egész-séges. A félelem az, amikor valami hiányzik: egy biztos alap, egy kapaszkodó. Az ember nem lehet egész, nem lehet egészséges, ha örökké ebben a fél-elemben él. Szüksége van valamire, valakire, aki ezt a hiányt, ezt a hiányos állapotot betölti. Kell valaki, aki megtart, akire ráhelyezkedhetünk teljes valónkkal, akivel együtt a fél-elembõl egész-ség lesz.
A 118. zsoltár ezt mondja: Velem van az Úr, nem félek. Õvele az ember már nincs egyedül, már nem fél, Isten kezét megfogva kezdõdik mindannyiunk gyógyulása, egészsége. Az õ kezét megfogva kezdõdik ennek a félelemben élõ emberiségnek, ennek a félelemben levõ világnak a gyógyulása is. Isten kezét megfogva kezdõdik a fél-elembõl az egész-ség.
A Józsuénak adott ígéreten keresztül ma így szól hozzánk is az Úr: Nem maradok el tõled. Jézus Krisztus tanítványainak is ezt ígéri: Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Velünk van. Nem vagyunk egyedül ebben a világban. Nem vagyunk "fél", így nem is kell félelemben lennünk, hiszen õ nem marad el, nem hagy el.

Minden reggel oda kell nyújtani életünk edényét, hogy feltöltekezzünk, hogy terhet hordozni és másnak adni tudjunk. Az ürességet oda kell nyújtani. (Dag Hammarskjöld)

Magasztalás és áldás; Atya, Fiú, Szentléleknek. Igérete megváltás; Kegyelmet ád övéinek. Ha bízunk benne bátran; És rá hagyatkozunk, s szívünkben imádság van; Mi nem csalatkozunk. Fohászunk meghallgatja; Nem hagy el sohasem. Mit kérünk, õ megadja; Zengje dalunk: ámen! (Bach: 51. kantáta, 4. tétel)

Istenünk, néha olyan egyedül és elveszetten járunk. Sokszor a kilátástalanság, a félelem uralkodik el rajtunk. Segíts, hogy teljes bizalommal rád hagyatkozhassunk életünk minden dolgában. Ne akarjunk mindent mi magunk megoldani, add, hogy rád bízzuk magunkat. Köszönjük a biztos ígéretet, hogy te nem hagysz el minket soha. Add, hogy soha ne feledkezzünk meg errõl, és újra és újra rácsodálkozhassunk a te nagy szeretetedre. Ámen.