Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked. (Ézs 30,19)
Ezt mondja a Szent, az Igaz: Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be. (Jel 3,7-8)
Nyisd fel a szemem hálaadásra, Uram!
Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van a sorsom az Úr elõtt, nem kerül ügyem Isten elé. (Ézs 40,27)
Olvastam egy könyvet a hangyák életérõl. A kutató, aki a témával foglalkozik, életébõl addig 30 évet töltött e kis lények vizsgálatával. Gyermekként már figyelte õket, feladatokat adott nekik, mérte a reakció-idejüket, a problémamegoldó képességüket. Felnõttként sem tudta másként elképzelni az életét, a hangyák kutatója, ismerõje lett. Mikor ennyi idõ után megkérdezték tõle: mégis mi az oka ennek a különös, kitartó érdeklõdésnek, elgondolkodott. A riporter azt várta, hogy valami olyan megdöbbentõ tudományos felfedezésrõl hall majd a válaszban, ami továbbvezetheti a szakmai beszélgetést. A felelet azonban megdöbbentõ volt: sokszor gondolok arra, hogy õk (mármint a hangyák), mit látnak belõlem, hogyan érzékelik a világot. Kicsit mi is idõnként ebbõl a "hangyaperspektívából" vizsgáljuk Istenünket. Idõnként, mintha mi is tornyot építenénk Urunk vizsgálatára, mint Bábel tornyának építõi. Ha így teszünk, rossz úton járunk. Urunk nem kutató, akit szórakoztat életünk, aki mint valami idomár, azzal foglalkozik, hogy felülrõl, biztonságos távolból ugráltat minket. Szeretõ Atyánk õ, akiben bízva, benne reménykedve járhatjuk életünk "hangya-útjait", tudjuk, megsegít minden bajban, hiszen annyira szeret, hogy Fiát adta értünk.
Isten mindig készséges, de mi nem. Isten közel van hozzánk, de mi távol vagyunk tõle. Isten belül van, mi kívül. Isten otthon van bennünk, és mi idegenek vagyunk. (Eckhardt mester)
Úristen, mennyei Atyánk! Tõled kapunk szüntelenül mindenféle jót bõséggel, és te õrizel meg minket kegyelmesen naponként minden gonosztól. Kérünk téged, add nekünk Szentlelkedet, hogy mindezt teljes szívünkkel, igaz hitben felismerjük, és kegyes jóságodért s irgalmadért hálát adjunk most és örökké. Jézus Krisztusért, a te Fiadért, ami Urunkért. Ámen. (Luther)