Skip to main content

Nézz fel!

Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. (Dán 12,2)
Aki a Léleknek vet, a Lélekbõl fog aratni örök életet. (Gal 6,8)

Alkotó Uram, kérlek, indíts téged követõ életre!

Elfelejtetted alkotódat, az Urat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? (Ézs 51,13)

Hány olyan emlék marad meg az emberben, amikor visszafordul, és integet a hátramaradónak. Az elsõ óvodai nap, amikor elõször iskolába megy a kisgyerek. Amikor középiskolásként hazamegy a hétvégére, és amikor visszaindul az iskolába, visszanéz az otthonra, arra a helyre, ahol felnõtt, ahol a családtagok maradnak, de neki már lassan más útjai vannak. A saját életének útjai. Tovább kell menni, új helyzetekkel, új emberekkel találkozni. Persze eközben végig kíséri az embert a múltja, az, hogy hol nõtt fel, miben nõtt fel. Sokan, egy életen át küzdenek a gyermekkori emlékek ellen, sokan pedig észre sem veszik, hogy a családban történt régi esetek vele is elõfordulnak.
Járjuk a földi vándorutunkat és nem szabad visszanézni, hiszen küldetésünk mindig újabb és újabb helyzetekbe és emberekhez visz. A hit útján a visszanézés, csak a múltra figyelés, kevés. Vállalni kell az új kihívásokat, szembenézni azokkal a váratlan szituációkkal, melyeken keresztül Urunk vezet minket a mennyei cél felé. A bûneinktõl szabadító Urunkra nézzünk, és döbbenjünk rá, õ úgy kíséri életünket mindennap, amint jelen van felettünk az égbolt, vagy lábunk mindig biztos földön jár.

A legjobb és legnagyszerûbb dolgok közé tartozik, ami sikerülhet az életedben, hogy hallgatsz, és hagyod az Istent mûködni és beszélni. (Dag Hammarskjöld)


Uram, alázatosan kérlek, taníts meg látni és hallani! Taníts meg, hogy a dolgok mögött meglássam a törvényszerûséget, az életemet pedig a te törvényeidhez szabjam. Segíts, hogy a világ jelenségeiben ne csak az én személyes érdekeimet figyeljem, hanem mindig meghalljam a te szavaidat, s törvényeidben mindig és mindenütt megérezzem ölelésednek azt a csodálatos gesztusát, amellyel magadhoz vonod az egész teremtett világot. Ámen. (Kele Pál)