Skip to main content

Örök élet

  Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem Iát halált soha örökké. János 8, 51.

  Figyeljük meg jól: az Úr Jézus különbséget tesz a halál, és a halál meglátása, megízlelése között. Meghalni valamennyien meghalunk, de a keresztyén ember nem lát, nem ízlel halált. Ami azt teszi, hogy nem érzi, nem fél tőle, csendes nyugalommal megy eléje, mintha nem is halna meg, hanem csak elaludnék. Az istentelen pedig érzi a halált és örökösen iszonyodik tőle. Már pedig a halál fullánkja éppen az, mikor valaki ízleli, érzi. Meghalni és halált látni tehát két különböző dolog. E különbséget Isten igéje teszi. A keresztyénnek igéje van s ahhoz tartja magát a halálban. Ezért nem lát halált, hanem életet és Krisztust az igében. Így azután nem is érez halált. Az istentelennek azonban nincs igéje. Ezért nem látja az életet, hanem csak merő halált: így azután érzi is a halált s ez az igazi, keserű, örök halál. Így érti Krisztus, hogy aki igéjén csüng, az a halál közepette sem érez és lát halált. Most látjuk csak, hogy milyen nagy dolog keresztyénnek lenni. Mert a keresztyén ember immár örökre megszabadult a haláltói és sohasem kell meghalnia. Bár meghalása külsőre ugyanolyan, mint az istenteleneké, de belsőleg ég és föld a különbség. Mert a keresztyén ember elalszik a halálban s általa bemegy az örök életbe. Az istentelen pedig kimegy az életből s örök halál a sorsa.

Ments meg engem Uram,
Az örök haláltól,
Ama végső napon
Minden kíntól, bajtól.
Midőn az ég s a föld
Meg fognak rendülni
S eljössz a világot
Lángokban ítélni.