Az Úr az én kõszálam, váram és megmentõm. (2Sám 22,2)
Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok gyõzõdve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megõrizze. (2Tim 1,12)
Drága Úr Jézus! Újra eljött ez a nap is. Add, hogy a mai napon világosságként törjön az életembe a te igéd!
„Dicsérjétek az URat! Hálát adok az ÚRnak teljes szívből a becsületes emberek körében és közösségében. Nagyok az ÚR tettei, kikutathatják, akiknek csak kedvük telik benne. Munkája fenséges és ékes, igazsága örökre megmarad. Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az ÚR. Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére. Hatalmas tetteit kijelentette népének, nekik adta a pogányok birtokát. Kezének munkái igazak és jogosak, rendelkezései maradandóak, rendíthetetlenek mindörökké, igazán és helyesen vannak megalkotva. Gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes az ő neve. A bölcsesség kezdete az ÚR félelme. A józan eszűek mind eszerint élnek. Az ő dicsérete örökre megmarad. ” (Zsolt. 111.1-10)
Vigadozni fogok az Úr elõtt, örvendezek szabadító Istenem elõtt! (Hab 3,18)
Uram! Szeretnék elõtted lenni. Szeretnék felszabadultan örülni, vigadozni, ahogy azt tette a te néped. Nem szeretnék besavanyodni, nem szeretném szürkévé tenni sem a magam, sem pedig a környezetem életét. Szeretnék kovász lenni, olyan, aki tud mosolyt fakasztani a másik ember szívébe, arcára. Aki a legnehezebb pillanatokban sem csügged el, hanem örömmel veszi a terheket. De azért is könyörgöm, hogy ne váljak komolytalanná, ne vegyem könnyedén a dolgokat, hanem ha kell, akkor örüljek az örülõkkel és sírjak a sírókkal. Ma nem tudom, hogy hány embert fogsz rám bízni, de szeretnék segíteni nekik a te segítségeddel, a te örömöddel, a te szabadításoddal.
Uram! Megtanítottad, hogy lehet könnyezve is örülni. Megtanítottad, hogy a tõled jött sírás a legnagyobb öröm. A tõled jövõ szomorkodás, könny, üdvösségre való megbánhatatlan megtérést, örömöt, vigadozást szerez. Ez a szabadulás számomra nagy örömöt jelent.
Uram, tudom, hogy fogok egyszer majd nálad is vigadozni, amikor színrõl színre láthatlak. Várom már, Uram! De addig is add, hogy e reménység által ezen a földön tudjak abból az örömbõl egy-egy morzsát adni azoknak, akiknek szüksége van a te örömödre.
Az evangélium szerinti bánat, az evangéliumi reménységhez és vidámsághoz vezet, és ennek a vidámságnak nem szakad vége soha. (C. H. Spurgeon)
Erõtlen szívem megtölti a rettegés, az aggódás és a fájdalom: Vajon hol talál majd testem végsõ pihenõt? Ki oldozza fel és szabadítja fel lelkem a bûn igája alól? Mindaz, mi enyém, szétszóratik. És szeretteimet hová ûzi-hajtja a bánattól megtört lélek?
Távozzatok mégis, ti hiábavaló félelmes gondok! Jézus hív engem, ki ne indulna hát? Nincs semmije e világnak, ami ide kötne. Jöjj el, áldott, fényes reggel, midõn megdicsõülve, örömben Jézus elõtt állok majd.
Tartsd meg világ, mindazt, mi enyém! Hisz úgyis elveszed mulandó testemet. Vedd hát szegénységem is. Nékem elég, hogy Isten túláradó szeretetébõl a legfõbb jó vár rám: üdvösségem és gazdagságom. És mi más lenne az én legfõbb örökségem, ha nem Istenem atyai hûsége, mi megújul minden reggel, és soha nem ér véget? (Bach: 8. kantáta, 3-5. tétel)
Uram! Olyan jó, hogy adtad az örömöt. Hiszem, hogy a te igéd felpezsdít, megelevenít, és örömre, vigadozásra fakasztja a szívemet. Kész az én szívem, hogy néked énekeljen, kész, hogy veled örüljön, mert nálad van az igazi öröm forrása! Ámen.