Skip to main content

Pásztor - gondoskodás

Én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam õket, de õk nem tudták, hogy én viseltem gondjukat. (Hós 11,3)
A mi Urunk hosszú tûrését üdvösnek tartsátok. (2Pt 3,15)

Legeltesd az én bárányaimat! Õrizd az én juhaimat! Legeltesd az én juhaimat! János 21,15-17

A nyáj tagjait táplálni azzal, ami növekedésükhöz és életben maradásukhoz szükséges és megvédelmezni õket mindattól, ami életükben kárt tehet - ez a pásztor föladata. Amíg itt voltál a földön, Te - a Fõpásztor - ezt tetted. Az élet Igéjével tápláltad a tieidet, és életed árán is megvédelmezted õket.
Mennybemeneteled elõtt is utolsó gondolataid a nyájra irányultak. A kicsikre: báránykáidra; a nagyokra: juhaidra. Ezért kötötted ilyen nagy gonddal Péter lelkére: "legeltesd, õrízd, legeltesd" õket. Ezért gondoskodtál az idõk folyamán is pásztorokról, akik ezt a szolgálatot készek voltak magukra venni, megadott példád szerint.

Uram!
Most a tieid sok kísértésnek vannak kitéve. És igen sok veszélynek. Ezért gondolok ma fokozott figyelemmel a gyülekezetek pásztoraira, és nagy gondodba ajánlom õket. A lélek egészséges tápláléka csak a Te Igéd. Errõl ne engedd a pásztorokat elfeledkezni. A nyájat a veszélyben védelmezni kell, nem pedig elfutni mellõle - ezt még kevésbé engedd elfeledni azoknak, akiket ma az egyház pásztorainak neveznek.