Izráelt megszabadítja az Úr örökké tartó szabadságra. Nem ér benneteket szégyen és gyalázat soha, soha többé. (Ézs 45,17)
Maradjatok meg õbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenítsen minket eljövetelekor. (1Jn 2,28)
Urunk! Gyûjtsd egybe kóborló népedet, és viseld gondját nyájadnak!
Biztonságban lakhatnak, mert senki sem rémisztgeti õket. (Ez 34,28)
A jó pásztor egyetlen és mindent kifejezõ tulajdonsága, hogy oltalmazó szeretete mindig és mindenütt kiterjed nyájára. Pásztorsága abban mutatkozik meg, amikor kiderül, mire képes a nyáj önmagában. Arra is, hogy elkóboroljon, más hangjára hallgasson, szétszéledjen, elvesszen.
Isten népére állandó veszélyek leselkednek. Hitetlenség, hamis tanítások, kísértések, a kíváncsiság bûne, ami magában rejti az eltévelyedés veszedelmét is. Soha nem tudhatjuk, honnan jön a támadás. Az ige ígérete azonban megerõsít: Nem esnek többé zsákmányul (...), biztonságban lakhatnak. Isten gondot visel a megváltottakra. A megváltottakra, akiket mint elkóborolt juhokat visszaterelt a jó pásztor, és akikért saját életét adta. A drágán megváltottakért semmi sem drága. Jézus önfeláldozó pásztori szeretete arra késztet, hogy figyelve hangjára mi is keressük és megfogjuk embertársaink kezét. Senki sem veszhet el. A Jézus Krisztus által pásztorolt ember maga is pásztorává kell, hogy legyen embertársainak. Erre készteti a Jó Pásztor szeretete.
Isten kilátástalan helyzetbe vezet, hogy hinni tanulj. Ugyanis ha segítségét látod, nincs alkalmad a hit gyakorlására. Hinni csak akkor tudsz, ha semmi sem látható. Azért higgy, higgy mindig újra! Tarts ki a hitben, és a látás órája elkövetkezik! (Ismeretlen szerzõ)
Uram, szívesen vállalom érted mindazt, amit tetszésedre van rám bocsátani. Válogatás nélkül akarom elfogadni a te kezedbõl a jót meg a rosszat, az édeset és a keserût, a vígságot meg a szomorúságot, és bármi történik velem, hálát akarok adni érte. Ámen.