Skip to main content

Pokol

Bár haragomban megvertelek, de most kegyelmesen irgalmazok neked. (Ézs 60,10b)
Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. (1Jn 5,12)

Uram, ki elküldted Egyszülöttedet, könyörülj rajtunk, kik nem látjuk tetted értékét!

Hagyta, hogy a bûnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára. (Ézs 53,12)


Átdöfték oldalát. Nézd õt, az Embernek Fiát! Sebei árán gyógyul meg a vérzõ szív. Azt mondják, a legkeserûbb szavak, amiket emberek egymásnak mondanak, ritkán hatnak olyan elválasztó erõvel, mint a kimondatlanok, melyeket hiába vár egyik ember a másiktól. Ez pokol. Ha valaki csak magát szereti, az is pokol. Barátságtalanság. Az is pokol. Harag és gyûlölet. Az is pokol. Semmit és senkit sem szeretni. Ez is pokol. Mindent egy színben látni, harmóniákat meg nem hallani, pokol.
Azt hinni, hogy Isten elhagyott bennünket, pokol. Nem az evangélium által életben maradni, pokol. Nem tudni, hogy bûneimbõl megváltott a Krisztus, pokol.

Én vagyok a szeretet és virágzom,
piros nyitott seb a virágom,
hogy minden kétkedõ,
kit a vas élet marka szorít
belém márthassa ujjait.
(Jiri Wolker)


Mennyei Atyánk! Virágozzék a te szereteted, mert addig van életünk! Add, hogy szereteted által szeressünk másokat. Legyen erõnk kimondani szavakat, melyeket várnak, melyek megmentenek, melyek a poklot mennyé varázsolják. Ámen.