Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya. 24. zsoltár 7.
Krisztus dicsősége rejtett dicsőség. Ezért aztán sokszor becsapják előtte az ajtót és nem kívánják bebocsátani Őt. A felsőbbség is elzárkózik előle, - de hiába. A kereszt hatalmas Királya Ő s éppen a kereszt alatt rejtőzik a dicsősége.
"Kicsoda ez a dicsőség Királya?" Ez az eretnek, ez a lázító? - kérdezik. Így csúfolják a Királyt. Kicsoda a dicsőség Királya? Szavuk telve megvetéssel. Hát nem nevetséges, hogy éppen őt hívják a dicsőség Királyának? Pedig Krisztus ma is kicsinyeiben jön e világ nagyjaihoz, megvetettjeiben e világ híreseihez és balgatagjaiban e világ bölcseihez. De ezek nemcsak be nem bocsátják, hanem üldözik és gúnyolják is. Még mindig elzárkóznak Krisztus és az Ő igéje elől, de nem sokáig vehetnek erőt rajta. Mert a seregek Ura Ő. A dicsőség Királya marad mindörökké, akit angyalok és szentek serege szolgált a földön.
Magát megüresítette
Nagy dicsőségétül,
A szolgaformát felvette,
Születvén szegényül!