Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni. (Ézs 55,2)
Krisztus mondja: "Az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret." (Jn 6,32)
Ígéretedben bízom, Uram!
Ábrahám reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott neki. (Róm 4,18)
Azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján. (1Móz 22,17) Ábrahámnak szólt ez az ígéret az Úrtól, olyan helyzetben, amikor az emberi értelemmel mindez már összeegyeztethetetlen volt. Örültek annak, ha öregségüket méltósággal viselhették. Megdöbbentõ, ilyen adottságok s feltételek mellett ez az ígéret, hiszen lehetetlen! - gondolja az ember. De álljunk csak meg egy pillanatra, s ismerjük fel: amit Isten ígér még akkor is igaz s helytálló, mikor az számunkra teljesen lehetetlennek látszik. Az õ szótárában ismeretlen ez a szó: lehetetlen! Figyelnünk kell szavára, hiszen csak vezetése alatt lehet reménységünk valósággá. Ha halljuk Urunk hangját, csak akkor van esély arra, hogy ígéreteit megkapjuk, megértsük, bennük reménykedjünk. A Szentírás tanúsága szerint az õ ígéretei nem olyan bizonytalan alapon állnak, mint az emberi beszéd. Rádöbbenünk, megvalósulásuk közben, mindenhatóságára. És nemcsak a Szentírásban szereplõkre, hanem ránk nézve is igazak az isteni ígéretek. Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig! Ha velünk van, szól is! Hegyezd a füled szavaira, s hidd el mindazt, amit neked mond!
Az isteni ígéret soha ki nem apadó forrás, amely mindig túlárad, és bármennyit is merítünk belõle, nem merül ki soha. (C. H. Spurgeon)
Köszönöm Istenem, hogy ígéreted áldásaival akarsz elárasztani engem, szavad s jelenléted mindennél többet ér. Adj bizalmat, hitet, hogy reménykedhessem, akár a "lehetetlenben" is. Nem kételkedem Igédben, tégy velem akaratod szerint. Dicsérlek míg élek, kimondhatatlan nagyságodért. Ámen.