"Legyen meg a te akaratod!"
Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. (Mk 12,27)
Sokszor döbbenek meg, mikor a templomból kijövőket nézem, mintha búslakodnának, mintha Isten igéje összenyomná őket. Mintha olyan szolgákká válnánk, akiknek nincs reménysége. Küldetésünk azonban arról szól, hogy az élő Úrról tanúskodjunk. Arról a dinamikus életről, mely a Krisztus-követőket kíséri. Krisztus szabadságra szabadított meg minket. Ez azt jelenti, hogy mint szolgák, számolunk jelenvalóságával és mint szabadok, Atyánk gyermekeként, az Úr testvéreiként, tanúskodunk szeretetéről.
Aki a tiéd, az mindig nálad lesz? Te szavadat adtad?. Te beváltottad ígéretedet? Elcsendesítesz engem? Biztos menedékem van nálad! (P. Toaspern)
Olyan most a lelkem, mint a lombja vesztett fa, olyan az életem, mint a letarolt mező? nélküle. Mindig felzokog a szívem fájdalmában, mert nem tudok egészen megnyugodni. Nincs örömöm, nincs békességem, nincs reménységem. Te vagy a reménység Istene, Uram! Kérlek, állj mellém magányos óráimban vigasztaló és segítő atyai kegyelmeddel! Öntsön megnyugvást bánatos lelkembe Atyai jóságod! Ne távozzék el az én megárvult házamból a szeretet, hanem legyen vigasztalása és boldogítója lelkemnek? Uram, te az egyedül maradottaknak és árváknak őrzője vagy, kérlek, légy velem, és állj mellém atyai gondviseléseddel. Te könnyíted meg életem terheit, te oszlatod el gondjait, te nem engeded rám nehezülni fájdalmait. Szomorúságomban, kérlek, adj mellém jóakaró, megértő barátokat, hogy ne érezzem az egyedüllét terhét és szomorúságát! Kegyelmes Istenem, őrizz meg engem mindenkor, hogy kegyelmed érezzem mindörökké! Ámen.