Skip to main content

Testvériség

Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok! (Zsolt 116,10)
Ki választana el minket a Krisztus szeretetétõl? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? (Róm 8,35)

Az én anyám és az én atyámfiai ezek, akik Isten beszédét hallgatják és megcselekszik. (Lukács 8,21)

Világhódításra induló mozgalmak aranybetûkkel írták kibontott zászlóikra ezt a szép szót: "Testvériség!" Majd az érdekellentétek dühében ronggyá is tépték a büszke zászlókat. Egy-egy nemzet határain belül is gyakran foszlott szét a testvériség álma. Ugyanannak a szülõpárnak a gyermekei is hányszor csúfolták meg ezt a szót.
Testvériségen Te nem a közös vért értetted. Nem is az ideig-óráig tartó érdekközösséget. És nem költõi álmot. A testvériség Te szerinted ez: együtt Atyának vallani az egy Istent. Odaadó lélekkel együtt figyelni az Õ akaratára. És együtt, teljes szívvel, készségesen cselekedni is ezt az akaratot.

A testvériség, amelyrõl az emberek beszélnek, üres szél kergetése. Ezt ma a földön mindenki látja, és naponkénti nehéz csalódásokban megtapasztalja. De hálát adok neked egész szívembõl az általad hozott testvériség boldog valóságáért. Megtapasztaltam. Olyan emberek között is, akik számomra ugyan sokszor ismeretlenek voltak, de akiket Te velem együtt az istenfiúságra fölszabadítottál.