Skip to main content

Titkok sáfárai

    Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.  Korinthusi első levél 4, 1.

    Azt is mondhatta volna Pál apostol, hogy Isten bölcseségének, igazságának vagyunk a sáfárai. Ez azonban részleges kifejezés lett volna. Ezért az apostol a Krisztusban nyert összes lelki javakat egy szóba foglalja össze és "titkok"-nak nevezi. Mintha mondaná: lelki sáfárok vagyunk, kiosztani Isten kegyelmét, igazságát s mindazon javakat, amelyeket egyenként felsorolni lehetetlen. Röviden hát Isten titkainak nevezem. Azért nevezem rejtett titkoknak, mert csak hittel nyerhetők el.
    Isten titkairól van szó. Azaz olyan rejtett dolgokról, amelyeket Isten ad s amelyek Istenben vannak. Mert az ördögnek is megvannak a maga titkai. Mint a Jelenések könyve mondja: "Az Ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon." Azt állítja, hogy az ő tanítása vezet az égbe, pedig tiszta halált és poklot rejt mindazokra, akik hiszik. Mi azonban Isten titkait szóljuk, melyben élet és üdvösség van.
    Pál szerint tehát a Krisztus szolgája sáfár az Isten titkaiban. Tartsa és tartassa is magát annak. Azaz ne hirdessen és nyújtson Isten népének semmi egyebet, csak azt, ami Krisztus és Krisztusban van. Prédikálja tehát a tiszta evangéliomot, a tiszta hitet, hogy egyedül Krisztus a mi életünk, utunk, bölcseségünk, erőnk és üdvösségünk s hogy magunkban csupa halál, tévelygés, balgaság, erőtlenség, gyalázat és kárhozat van. Aki mást prédikál, azt ne tartsa senki Krisztus szolgájának, se Isten javai sáfárának.

         Alázd meg a kevélyeket,
         Kik fennen hordván fejöket,
         Csak a mulandót keresik
         És szent igédet megvetik.