Skip to main content

Tudományod Istentõl van

Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidrõl! (Zsolt 21,14)
Jézus rátette a kezét az asszonyra, mire õ nyomban felegyenesedett, és dicsõítette az Istent. (Lk 13,13)

Ha valaki cselekedni akarja az Õ akaratát, megismerheti a tudományról, vajon Istentõl van-e, vagy én magamtól szólok. (János 7,17)

A templomfalakon kívüli életben is követelni merted Isten akaratának teljesítését. Dühödt ellenállásba ütköztél. "Néphitetõ"-nek bélyegeztek. Nemcsak földi napjaidban volt ez a sorsod. Mi jogon mersz beleavatkozni, a világ, valamely nemzet, a család, vagy az egyén életének a kérdéseibe? Ezért számoltatnak meg máig is. Válaszod mindig ugyanaz: Isten jogán! A legfõbb jogon. Az élet ajándékozója Isten. Minden életé. A különbözõ közösségeknek a rendjét is az Õ akarata szabja meg. Ennek az akaratnak kell érvényesülnie. Ezért szólsz. A Te tanításod Isten akaratának kinyilatkoztatása. Akkor is, ha engedelmesen elfogadják, de akkor is, ha szembeszegülnek vele.

Sok engedetlenséggel megrakott szívemben - néha fojtogatott helyzetben, olykor szabadságra törve, de - él a vágy Isten akaratának követésére. Ezt Te tudod legjobban. Valahányszor ennek a vágyamnak engedelmeskedni igyekszem, mindig egyenes úton hozzád és tanításodhoz találok. Az élet hangja vallja bennem csöndesen, s ha fölerõsödik, akkor vallja a kívülállók elõtt is mai igédet: a Te tudományod Istentõl van.