Skip to main content

Vágyálom-e vagy jósálom

Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges. (Péld 30,8)
A tanítványok a kenyeret a sokaságnak adták. Valamennyien ettek és jóllaktak. (Mt 14,19-20)

Könyörülj rajtunk, Uram!

A föld határáig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, leborul elõtte mindenféle nép. (Zsolt 22,28)

Gyönyörû zárása lehetne ez az ige az "Emberiség üdvtörténete" címû nem létezõ, képzeletbeli álomnak. Végre azt tenné földünk népe világteremtõ és világfenntartó Urával szemben, amit egyedül helyes és kötelezõ cselekednie: hódolni, leborulni elõtte, elismerni felsõbbségét és hatalmát, fenntartás nélkül alávetni magát akaratának. Isten pedig azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére (1Tim 2,4). Hogy ez megvalósul-e majd, hogy ez csak vágyálom-e vagy jósálom, azt nem a mi dolgunk tudni és tudakolni. Én szeretném. Biztos nem vagyok egyedül.

Imádlak áhítattal, Isten: rejtelem. (Aquinoi Szent Tamás)

Urunk, ki látod e világnak nehéz és véres harcait, könyörgök hozzád; esdve kérlek, fogd le a küzdõk karjait! Szívünket, mely kígyófészek, gyilkos méreggel van tele, járja keresztül szent jóságod irgalmas, végtelen kegye! Nyisd meg, ó nyisd meg eged határát, teljesítsd szívünk vágyait, bocsásd le, kérlek, ó bocsásd le a béke szent galambjait! (Piován Gyõzõ)

Hálát adok neked, mindenható Istenem, hogy kijelentetted akaratod titkát. Akarod, hogy minden ember üdvözüljön. Imádom titokzatos akaratod csodáját, mindenek Ura! Mégiscsak kegyelmesen, javunkra, üdvösségünkre cselekszel mindent. Bizony, irgalmas Isten vagy te! Ámen. (Luther)