Ne félj, termõföld! Vigadj és örülj, mert az Úr nagy tetteket vitt véghez. (Jóel 2,21)
A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hû az, aki ígéretet tett. (Zsid 10,23b)
Mindenható Urunk! Csodálattal és imádattal tölt el mindenek felett való hatalmad, mellyel fönntartod ezt a világot, s benne az én életemet is!
Én vagyok az Úr, minden élõnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen? (Jer 32,27)
Életutunkon elõre haladva az út közepén megülõ gondkupacokba botlik lábunk; veszélyt sejtetõ útszéli kátyúk lehetetlenítik lépteinket, kerülõ utakra kényszerítve - s közben azon kapjuk magunkat, hogy erõnkön felül kellene teljesítenünk. Hamar örömtelenné lesz mindaz, amiért élünk. Maga az élet válik életünk nyûgévé. Így az út is kilátástalan és élvezhetetlen: minden kanyar után újabb meglepetés, nem várt akadály, torpanásra késztetõ halom. Ugyanezek az érzések boríthatták el Jeremiás prófétát, amikor a drága áron megvásárolt szántóföldjét a káldeusok készültek elfoglalni. Izráel holnapja homályba tûnt, a kétségbeesés marcangoló bizonytalansága uralkodott el rajta. És ekkor így szól az Úr igéje: Én vagyok az Úr, minden élõnek Istene. Van-e számomra lehetetlen? Miért gondolnánk, hogy van? Miért gondolta Jeremiás, hogy az Úr rosszat tervez ellene? Meggondolatlan lenne? Nem látná, mi az, ami neki fontos? Nem törõdik eléggé vele? Ismerõs kérdések. Gyakran hangzik szánkból vagy fut végig gondolatainkon. Azonban az Úr annál sokkal jobban szeret, minthogy magunkra hagyna. Egyet kért Jeremiástól, csak egyet: mindig figyeljen rá és a néppel együtt tegye ezt. És ígéri: Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak. Nekünk is egyetlen dolgunk van: a szeretõ Atya oltalmába húzódni, s kérni, hogy ne az utat tisztogassa elõttünk, hanem bennünk rendezzen el mindent, ott legbelül.
Boldogok, a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. (Mt 5,3)
Uram! Köszönöm, hogy hihetem: ha hozzád fordulok s beléd vetem bizalmamat, megváltozik életem, és mindenhez van erõm, még ha gyengének is érzem magam. Áldalak és magasztallak szeretetedért, kegyelmedért, jelenlétedért! Ámen.