Erõm és énekem az Úr, megszabadított engem. (Zsolt 118,14)
Mindenre van erõm a Krisztusban, aki megerõsít engem. (Fil 4,13)
Nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. János 16,32
A hit beszél így. Mert többet tud, mint a titokzatos sejtelem, vagy az ész okoskodása. A hit - a rendíthetetlen meggyõzõdés. A szó legteljesebb értelmében ezt - így - csak Te mondhattad. De erõtlen hitemmel most utánad mondom ugyanezt. Nem kérkedve, hanem hálaadással. Mint életem legboldogabb vallomását.
Uram!
Kapott a szívem olyan sebet, amelyre a földön nincsen gyógyír. De megtaláltam minden gondom mögött az áldott isteni akaratot. Roskadt fáradtan föladni készültem küzdelmemet, de Õ jött hozzám, és megújította erõmet. Magányosság szakadt rám, amelyben embereknek lehetetlenség volt hozzám sietniök. De Istennek akkor is meg volt az útja elhagyatott életemhez. Igazságtalan ítélkezés vesszõzése közben megtanított csöndes szívvel mindent Õreá hagynom, aki igazságosan ítél. Szeretetemet kifosztottnak is éreztem. Megalázatottságomban Õ hajlott hozzám vigasztalásával. Igen, megtapasztaltam: "Nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van."
És tudom: eljõ halálom napja. Akkor szeretnék olyan bizalommal szólni Atyámhoz, amint Te - Uram -: "Atyám, a Te kezedbe teszem le lelkemet."