Skip to main content

Viharban, de biztonságban

Jóságos lelkedet adtad, hogy értelmessé tegye õket. (Neh 9,20a)
Krisztus mondja: "Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam." (Jn 15,26)

Mit féltek, óh kicsinyhitûek? (Máté 8,26)

A tenger viharzása közben kérdezted ezt tanítványaidtól. Honfitársaimmal, kortársaimmal együtt sok vihart láttam. Nemcsak a természet erõi által támasztott vihart. Nagyobbakat ezeknél - amilyet csak a gyilkos szenvedélyû emberek tudnak támasztani.
Láttam az embereket a viharban.
A hitetlen embereket kétségbeejtette. Volt, aki önkezével vetett véget életének. Volt, aki meggyõzõdését vagy becsületét dobta prédául, hogy megmenekedjék.
A kishitû embert - egykori tanítványaidhoz hasonlóan - a vihar megremegtette. Szemébe, szavába kiült a rémület, és a szíve a torkában lüktetett. Sok ilyen embert láttam. Egyet közülök még a tükröm is megmutatott.
Olyan kevés emberrel találkoztam, akinek a viharban kiegyensúlyozott maradt a lelke.

Uram!
Vihart nem Te támasztasz. De szolgálatodba tudod állítani. Úgy hiszem, a viharnak azt a rendeltetést adod, hogy ráébressze az embert a hit hatalmára. Ezt egykori tanítványaid bizonyára megköszönték neked utólag. Én mindenesetre hálával magasztallak azért, amit a hit által nekem nyújtottál - éppen a viharban.