Lukács 10, 25-37 Az irgalmas szamaritánus
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből... és a te felebarátodat, mint magadat (Lukács 10, 27.)
Ez az ige egybefoglalja mindazon jócselekedeteket, melyeket egymás iránt gyakorolnunk kell, mint ahogyan mennyei Atyánk gyakorolta s gyakorolja velünk szemben szüntelenül azokat. Elégszer hallottátok, hogy nem Istennek van szüksége jócselekedeteinkre, hanem felebarátainknak. Istent sem erősebbé, sem gazdagabbá nem tehetjük cselekedeteinkkel. Az embereket azonban igen. Nekik kell hát azokkal szolgálnunk s nem Istennek.
Mindezt számtalanszor hallottátok; Isten azt akarja, hogy egyszer már meg is jegyezzétek.A hit egyedül Istent illetheti. Ezzel fogjuk fel Isten dolgait. Ebből születik azután a cselekedet, mellyel felebarátainknak szolgálunk. A hit befelé és felfelé Istenre néz, a cselekedet pedig kifelé és lefelé a felebarátra.
Hitből jön a cselekedet,
Hogy éltedet betöltse;
Élő, igaz hit nem lehet,
Melynek nincs jó gyümölcse.
Megáld és megszentel e hit
Jó Istenemmel egyesít,
Szent, tiszta életet szül.
Comments