Isten mondja: Mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked, rejtett dolgokat, melyekrõl még nem tudsz. (Ézs 48,6)
Úgy tetszett Istennek, hogy megismertesse velünk az õ akaratának titkát, amelyet kijelentett Krisztusban az idõk teljességének rendjérõl. (Ef 1,9-10)
Uram! Adj most figyelmet, hogy ha szólsz, meghalljam hangodat!
Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt! Mert a felséges Úr félelmetes, nagy király az egész földön. Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá. Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.) Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az Úr. Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek! Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket! Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten. Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő! (Zsolt. 47.2-10)
Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim. (Zsolt 119,24)
Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!
Semmitmondó emberi szavak. Üres, céltalan, feleslegesen kimondott szavak. Szavaink, melyek a valóság torz képét rajzolják. Töredékes és hazug szavak. Az ember sértõ szava, amely sebeket okoz és megaláz. Isten szava, amely rend és igazság. Szó, amelyhez igazodni lehet. Megváltoztathatatlan szó, amely mértéket és alapot jelent. Tanácsadó szó. Isten szava, amely ígér. Isten szava, amely felemel és gyógyít. Isten szava, amely gyönyörködtet. Isten szava, amely örömöt ad.
Én Uram, és én Istenem! Legyen most bennem feléd forduló szavak helyett, feléd forduló csend. Csend, amelyben meghallom az ajkadon formálódó szót. A szót, amely hozzád emel! Ámen.
A vékony, rossz minõségû papír könnyen magába szívja a tintát, és az átitatja. Milyen mûvelettel lehet ezt a foltot eltávolítani? Hiába próbálom kivakarni az elrontott betûket, a papír hamarabb szakad ki, a hiba megmarad. A felejtés elmoshatja az emléket oly módon is, hogy eltompult agyam már nem emlékszik arra, amit elkövettem. De hogyan marad az emlékezetem épen úgy, hogy a foltjai eltûnnek? Milyen eszköz lenne hatékony erre a feladatra?
Egyedül csak az eleven és átható szó, mely élesebb minden kétélû kardnál: Bocsánatot nyertek a bûneid. (Clairvaux-i Bernát)
Áldjátok Istent birodalmában, dicsérjétek fenségét, magasztaljátok dicsõ voltát! Méltóképpen dicsõítsétek, amikor egyesült karokkal nagyságát zengitek! És a mi Urunk Jézus "felemelte a kezét, és megáldotta õket. És miközben áldotta õket, eltávolodott tõlük, és felvitetett a mennybe". (Lk 24, 50b-51)
Ó, Jézusom, ily közeli már eltávozásod? Eljött már az óra, mikor tõled el kell válnunk? Nézd forró könnyeinket, amint sápadt arcunkon peregnek. Lásd, menynyire vágyódunk utánad. Nem segít rajtunk a vigasztaló szó sem. Ne hagyj még el minket!
"Szemük láttára felemeltetett, és felhõ takarta el õt a szemük elõl. Felemeltetett a mennybe és az Isten jobbjára ült." (ApCsel 1,9; Mk 16,19)
Ó, mikor jön el? Mikor lesz itt a várva várt idõ, amikor megláthatom õt dicsõségében? Ó, nap, mikor virradsz már fel? Hogy köszönthessük a Megváltót, hogy csókkal üdvözölhessük a Megváltót. Bárcsak itt lenne már! (Bach: 11 kantáta, 1-3., 5., 11. tétel)