Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék. (Jób 33,28)
Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. (Róm 8,11)
Atyám! Bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Lukács 23,34
Szörnyû ez a golgotai jelenet! Gyaláztak a nép vezetõi, a csõcselék, az idegen katonák. Még az egyik veled megfeszített lator is fokozta kínjaidat. Talán ez fejezi ki legjobban szenvedésed mélységét. Valaki, aki elõtt nem volt semmi szent, aki nem hitt a jóságban, senki iránt szeretetet nem érzett, és önmagában már régen halálra fojtotta az embert; - a többiekkel együtt õ is lenéz és gyaláz téged. Följogosítva érzi magát erre. E határtalan szenvedésnél csak a szereteted nagyobb. Ezekre a hangos gyalázkodókra nem könyörögtél alá pusztító lángot. Volt ugyan imádságod, de ebben egész mást kértél számukra: bocsánatot.
Uram!
Golgotai keresztfád alól ellenségeid ép bõrrel térhettek vissza otthonukba. Ennek egyetlen magyarázatát ebben a meghallgatott imádságban látom. Ugyanennek az imádságnak mindmáig is megvan a megtartó hatása. A világ - amely rajtad és evangéliumodon annyi erõszakot követ el - máig is él. Ez az imádságod tartja életben.