Legyen gondod az olvasásra, az intésre és a tanításra. (Timotheusi első levél 4, 13.)
Magam is elégszer tapasztaltam kísértést s még manapság is alig tudok eléggé őrizkedni tőle. Nyíltan bevallhatom ezt, ha valaki kívánja. Én, aki már mégis csak elég öreg doktor és igehirdető vagyok s tudok annyit, vagy legalább is tudnom kellene annyit, mint a sok oktondi együttvéve, mégis újra meg újra gyermekké kell válnom s naponként korareggel fennhangon elmondanom a miatyánkot, a tízparancsolatot, a hitágazatot s néhány kedvenc zsoltárt, meg egyéb igét. Valósággal úgy, ahogy a gyerekeket tanítja és szoktatja az ember. Mivel örökös. harcban állok az ördöggel, azért kell naponként magammal hordoznom az igét és sohase mondhatom: Ó a miatyánk régi ismerős, tudom jól a tízparancsolatot, meg a hitvallást is, hanem napról-napra tovább kell tanulnom s a káté tanítványa maradnom. De segít is rajtam szemlátomást s úgy tapasztalom, hogy Isten igéjét nem lehet kitanulni, hanem szóról-szóra igaz a 147. zsoltár igéje: "Bölcseségének nincs határa."
Tarts meg minket,
Uram, ez igaz hitben,
Nevelj végig te szent ismeretedben.
Hogy lehessünk mindenkor jó kedvedben
S végre veled örvendhessünk mennyekben.
Istenetek, az ÚR nyugalmat ad nektek, és nektek adja ezt a földet. (Józs 1,13)
Jézus mondta: "Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten
mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!" (Lk 12,24)
Comments