Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. (Gal 5,13)
Szabad vagyok Istennek engedelmeskedni. Olyan ez, mint egy vonzó középpont. Az egyetlen jó dolog, ami nekem, embernek igazán hasznomra válik, az Isten akaratát betölteni. Mert ha Isten akaratát teszem, annyi, mintha Istent hagynám magamban élni. Emberként korlátok között élek. Tér, idő, élet - ezek mind-mind korlátjaim. Teremtményi lét, teremtettség jelei. S korlátok között hogyan is lehetnék igazán szabad? De mégis szabadságra vagyok elhíva. Arra a szabadságra, amely nem korlátok közötti, amely már a szabadságtól is szabad. Isten akarata ez és Isten hatalma. A vonzás, a középpont. És Isten akarata pedig az, hogy ő életre keljen minden képmásában. Hogy megízleltesse a teremtménnyel azt a szabadságot, amellyel csak ő rendelkezik. Hogy ráébressze a teremtményt, ami neki, az embernek, vagyis nekem igazán jó, és hasznomra válik, az nem más, mint a Teremtő akaratának betöltése. Ez az akarat pedig nem más, mint szolgálat. Felvállalása annak, amit Isten értünk tett. A küldetés felelősségének felvállalása. A minden ember iránt érzett felelősség felvállalása. Egymás szolgálata, segítése. Szeretetben.
Mindaddig, míg nem érzünk rokonszenvet és szeretetet minden élőlénytársunk iránt, nem mondhatjuk, hogy megértettük az erkölcs törvényét. (Gandhi)
Istenem! Vonj sugaradba és töltsd be akaratodat rajtam! Láttasd meg velem teremtményi mivoltomat, és segíts a kellő alázathoz, amellyel az emberekhez szólni tudjak. Adj csodálkozó lelket és erőt ahhoz, hogy szolgálhassak neked minden megpróbáltatás között. Ámen.