Azt akarnám pedig, hogy ti gond nélkül legyetek. (Korinthusi első levél 7, 32)
Úgy belénkragadt a kétkedő hitetlenség, hogy örökké az ennivalón aggódunk. Mindenáron tudni szeretnénk, hogy az Isten miként is akar eltartani. Azt akarnánk, hogy a házunk legyen tele gabonával, az erszényünk meg pénzzel. Tehát a házunkhoz és erszényünkhöz szeretnénk az Istent kötni. Holott Isten szabadon akar cselekedni s nem engedi kötni magát se időhöz, se személyhez, se helyhez. - semmihez. Hagyjuk Őrá táplálásunk gondját. Ne búsulj, ad Ő gabonát is, pénzt is, kellő időben és mértékkel. Te pedig csak egyre gondolj: Ma dolgozni akarok, majd meglátom honnét adja meg! Holnap ugyanígy. Mígnem belátod majd, hogy Isten aggodalmaskodásod nélkül is eltart.
Hát csak hagyjuk rá a gondjainkat. Munkád és iparkodásod nincs ellene a hitnek, sőt szükséges a test megzabolázására. Az aggodalmaskodás azonban Isten ellen van. Az asszony gondozza gyermekét, igazgassa házát s minden egyebet bízzon Istenre. Hasonlóképpen a férfi is: dolgozzék s ajánlja magát Istennek, aki nem hagyja el, amint azt eléggé meg is ígérte. Aggodalmaskodásunkkal csak annyit érünk el, hogy Istent hátráltatjuk és útjában vagyunk.
Hagyjad a jó Istenre
Minden te útadat!
Ha bánt szíved keserve,
Ő néked nyugtot ad.
Ki az eget hordozza
S oszlat felhőt, szelet:
Napját rád is felhozza
Atyád Ő, áld s szeret.
Comments