Skip to main content

01.16 Ábrahám megpróbáltatása

OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 22

Kétszer olvassuk, hogy jelentős dolgok történtek Abrám/Ábrahám életében "ezek után", lásd 1Móz 15,1 és 22,1 (vagyis az előbbi jelentős eseményeket követően). Első alkalommal az Úr fiút ígért neki, második alkalommal azonban megpróbálta Ábrahámot, megparancsolva, hogy áldozza fel a fiát. Az ördög azért kísérti a hívő embert, hogy kihozza belőle a legrosszabbat, de ahogyan látni fogjuk, az Úr mindig azért próbál meg bennünket, hogy kihozza belőlünk a legjobbat, Jak 1,12-3; 1Pt 1,7.

Ábrahám, aki annyira lassúnak bizonyult, hogy elhagyja apját, most azonnal hajlandó odaadni a fiát. Ilyen volt a hite, mert szellemi logikája úgy számolt, hogy "Isten a halálból is képes feltámasztani", Zsid 11,19. Isten tudta, mennyire szereti Ábrahám Izsákot, mert ezt mondta: "Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, ...és áldozd meg ott égőáldozatul", 2. v. Ábrahám nem mutatott semmilyen tétovázást, amikor jött a felszólítás, és "felkelt korán reggel". Végül az áldozati hely közelébe értek, és Ábrahám ezt mondta szolgáinak: "én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok", 5. v. Micsoda hit!

Amikor még közelebb értek, Izsák így szólt: "ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égőáldozatra való bárány?" 7. v. Ábrahám így válaszolt: "Az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam;" 8. v. Isten fog gondoskodni a saját égőáldozatáról! Ez valójában prófétai kinyilatkoztatás volt, amely az Úr Jézus Krisztusban teljesedett be, lásd Jn 1,29.36. Izsák teljes mértékben engedelmeskedett egészen végig, mert amikor az áldozati hely el volt készítve, hagyta magát megkötözni, és alávetette magát még a megölettetésnek is az oltáron. A legutolsó pillanatban Ábrahámot megállította egy mennyből hangzó kiáltás. Semmi más nem tudta volna őt megállítani. A próbán átment, és most a menny megtudta, hogy Ábrahám valóban félte Istent, 12. v. Isten gondoskodott a helyettesítő áldozatról - "egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben." 13. v. Ábrahám teljes engedelmessége azonnal áldást hozott, és az Úr megerősítette korábbi ígéreteit, és kibővítette azokat, 17-18. v.

Számunkra a tanulság nyilvánvaló - "soha nem gyönyörködhetünk az Ő szeretetében, amíg mindent az oltárra nem tettünk".