Skip to main content

01.22 Hágár és az Isten, aki lát és hall

OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 16,1-16; 21,8-21

Lehet, hogy Abrám Hágárt, Szárai szolgálóját egyiptomi kitérése alatt vette, 1Móz 12. Minden esetre, ez a szomorú fejezet, amelyben Szárai nyomást gyakorolt Abrámra, hogy Hágár által legyen apa és legyen örököse, a Szentírás diszkrét beszámolóihoz tartozik. Ábrahám hite meggyengülésének messze ható következménye lett, hacsak a nagyon is jól ismert közel-keleti konfliktusokra gondolunk.

Hágár számára természetes volt, hogy felsőbbrendűnek érezte magát úrnőjével szemben, amikor gyermeket fogant Abrám számára. De Szárai szívében növekedett a fájdalom, amikor látta szolgálója (megvető) pillantását. Nem tudta elviselni. Abrám azonban felhatalmazta: "azt tedd vele, amit jónak látsz", 1Móz 16,6. Sára kíméletlen bánásmódja arra kényszerítette a szolgálót, hogy Súr pusztájába meneküljön, amely később fiának otthona lett, 1Móz 25,18.

Ott, egy forrás mellett "rátalált az Úrnak angyala", 1Móz 16,7. Amikor kiöntötte a szívét neki, az angyal utasította, hogy térjen vissza és alázkodjon meg Szárai előtt. Tájékoztatta, hogy a gyermek, akivel várandós, fiú lesz, hogy időben megszületik majd, és a menny már el is nevezte. Izmael azt jelenti, hogy Isten hall. Ez emlékeztette a zaklatott nőt, hogy "meghallotta Isten a te nyomorúságodat."

Fiát élénk színekkel festette le: "... szilaj ember lesz: kezet emel mindenkire, de rá is mindenki..." 1Móz 16,12. Aztán az angyal eltűnt.

Az Úr úgy nevezte el Hágár fiát, hogy Isten hall. Most ő nevezi meg az Urat, aki beszélt vele: "Te vagy a látás Istene." Segítsen meg minket az Úr a nyomorúság idején, hogy megtaláljuk utunkat a Beer-Lahairoi-hoz, az Isten kútjához, aki él és lát engem. Hágár ezután visszatért Sárához.

Tizennégy évvel később már nem arról volt szó, hogy Hágár megvetette Sárát, hanem hogy Izmael gúnyolta Izsákot, 1Móz 21,9. Ez vezetett a "szolgálónak és fiának" végleges elűzéséhez. Beérsebától délre bolyongva készleteik végére jutottak, és Hágár elment a fiától, hogy ne lássa, amikor a fiú meghal. Sírni kezdett (ez az első feljegyzés a Szentírásban sírásról). De hirtelen megszólította az Úr angyala: "ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott ahol van." 17. v. Akkor az Úr megnyitotta a szemét, hogy meglásson egy vízforrást. Így Hágár újra arra emlékeztet bennünket, hogy Istenünk lát és hall.