A 40. fejezetben József megaláztatását látjuk, míg a 41. fejezettől a felmagasztaltatását. Ezenkívül látható, mint fiú, 37,3, szolga, 38,4, megmentő, 41,45, és végül, mint uralkodó, 41,41.
Józsefet mintegy kilenc évvel azután, hogy Potifár felesége megvádolta, még börtönben találjuk, de folyamatosan bizalmi és felelősségteljes pozícióban, 4. v. Ez alatt az idő alatt készült fel a nagyobb dolgokra. Nem helyettesíthető mással a hit megerősítésében a naponkénti megtapasztalás: "Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, a reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, ki adatott nékünk." Róm 3,5.
József volt a megfelelő ember, akit Isten felhasználhatott a maga szuverén céljaira, amikor eljött az ideje. Istennek mindig megvan a maga embere! József megszánta a fáraó két szolgáját, amikor látta, hogy szomorúak, együttérzéssel és törődéssel fordult hozzájuk; vö. Zsid 4,15. Alázatosan elismeri, hogy ha meg tudja fejteni álmaikat, az csakis Isten kijelentésétől származik, 8. v. Az Úr nem bíz senkire felelős pozíciót addig, amíg az alázatosságot meg nem tanulta. "Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején", 1Pt 5,6.
Isten szándéka szerint, és ahogyan József hűen értelmezte az álmot, a főpohármester kiszabadult, de ezt követően megfeledkezett Józsefről és saját adott szaváról, 23. v. Így tesznek sokan mások is, amikor a dolgok jóra fordulnak, hogy nincs idejük Istenre, és gyorsan elfelejtik a kapott áldásokat. Ez visszhangzik a Préd 9,14-15-ben, amely végső soron előre mutat az emberiség általános feledékenységére azzal a valakivel kapcsolatban, aki mindenek felett bölcsnek mutatkozott, és biztosította a szabadulás eszközeit a Golgotán beteljesített szenvedésein és halálán keresztül. A Szentírás figyelmeztetése az, hogy szüntelenül emlékezzünk és sohase felejtsünk. "Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid magvából való az én evangéliumom szerint", 2Tim 2,8.