Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 41

Most elérkeztünk József felmagasztaltatásához. A börtönben sínylődött további két esztendeig, mielőtt a 41. fejezet eseményei bekövetkeztek, de hitének erejét mutatja, hogy hű maradt az Úrhoz. Még ha a főpohárnok megfeledkezett is róla, van valaki, aki sohasem fogja elfelejteni; "én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be", Ézs 49,15-16. A reménytelen helyzet, hogy emberek megfejtsék a fáraó két álmát, azt eredményezi, hogy a főpohárnoknak végre eszébe jut József, 9. v. Még jobban látjuk József jellemének nagyságát, amikor megvallja a fáraó előtt, hogy nem ő maga, hanem az Úr fogja megadni a választ, 16. v. Ismét emlékezteti erre a fáraót a 25. versben, sohasem hagyva ki az alkalmat, hogy bizonyságot tegyen Uráról.

József megaláztatása és felmagasztaltatása csak előképe a mennyei Józsefének, az Úr Jézus Krisztusénak: aki

"megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." Fil 2,8-11.

Van ezekben az eseményekben egy üdvtörténeti tanítás is (az üdvtörténet Isten uralmának korszakairól beszél az emberiség ügyeivel kapcsolatban). Az éhínség esztendei illusztrálhatják "Jákób nyomorúságának idejét", Jer 30,7, a nagy nyomorúságot. Krisztus második eljövetele után a nemzet megszabadul majd és bevezetésre kerül az Ezeréves Birodalom. Az Ő békességes és bővölködő uralkodásának évei alatt az Ő erőforrásainak nem lesz korlátja; vö. 49. v. Egy másik üdvtörténeti előkép, hogy Józsefnek pogány menyasszonya lesz, ami Krisztust, valamint menyasszonyát, a Gyülekezetet ábrázolja, 45. v. Józsefet a fáraó elnevezte Cafenát Paneák-nak, ami jelentheti egyrészt, hogy "a világ Üdvözítője", másrészt pedig, hogy "a titkok feltárója"; mindkét név újra csak az Úr Jézusról beszél. Végül József az elsőszülött fiát Manassénak nevezi, ami azt jelenti, hogy "vajúdás", második fiát pedig Efraimnak, ami azt jelenti, hogy "termékeny" - ez további emlékeztető az Úr Jézusra, mert Ő "lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz", Ézs 53,11.