Józsefnek testvéreivel való bánásmódja azzal érte el a csúcspontját, hogy poharát megtalálták Benjámin zsákjában, 44,12. Júda, aki leginkább benne volt József eladásában, 37,26, most elfoglalja a vezető helyet bűnbánatukban is, 44,14.16. Szavai a bűnösökét tükrözik: "... Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utolérte szolgáidat." Bűnbánatuk őszinteségének utolsó próbája az, hogy vajon sorsára hagyják-e Benjámint, 44,17, ahogyan Józseffel tették sok idővel ezelőtt. Júda könyörgése nemcsak Benjámin miatti, hanem apja jólléte miatti aggodalmát is mutatja, 44,30. Ő már megváltozott ember!
Bűnbánatuknak és megváltozásuknak ilyen nyilvánvaló bizonyítéka láttán József nem tudta tovább megtartóztatni magát, hogy le ne leplezze önmagát előttük. Ez gyönyörű előképe Krisztusnak, és szíve vágyának, hogy a bűnös ember megtérjen hozzá.
A testvérek így most már megbékülve az ő erőforrásainak javaihoz járulhatnak. Nincs okuk már nyugtalanságra korábbi bűneik miatt; közeledhetnek hozzá, táplálja őket, és hallhatják a hangját, láthatják dicsőségét, és közösségben vannak vele, 45,44-45. Amikor Jákob végül meghal, József állhatatos marad irántuk való jóindulatában, 50,21, emlékeztetve bennünket az Úr ígéretére "... mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled", Zsid 13,5.
Jákób kijelentésében és József fiainak megáldásában jutott el József a legmagasabb helyzetbe, 49,22-26. Krisztus újabb gyönyörű előképét látjuk a 22. versben: "Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat." Ez később az Úr által teljesedett be a Jn 4-ben, mert leült a Jákób kútjánál, mint a legtermékenyebb ág Isten számára, aki valaha járt a földön, és az Ő hajtásai, ahogyan az történt, kinyúltak a nemzet falán át a samáriai asszonyhoz és barátaihoz.
Az Úr Jézus ószövetségi előképei közül József a legnagyobbak között van. Micsoda kiváltság volt az övé, hogy Őhozzá hasonlíthatott! Bizonyára még most is élvezi a jutalmát. Adjon nekünk az Úr erőt, hogy Krisztushoz hasonlóak legyünk!