Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 17,8-13; 32,7-14; 4Mózes 27,15-18

Maga az Úr úgy tekintette Mózest, mint a közbenjáró imádság legnagyobb embereinek egyikét, akik valaha éltek, Jer 15,1. Ma három olyan alkalmat veszünk szemügyre, amikor Mózes Istenhez fordult másokért.

Hatalom a ma jelentkező szükségben. A népet megtámadta Amálek, amely gyáva módon a gyengéket és erőtleneket rohanta le, 5Móz 25,17-18. Izráelnek a Vöröstengernél szerzett korábbi tapasztalatával ellentétesen, amikor az Úr kijelentette, hogy Ő "harcol" értük, meg kellett tanulnia, hogy az Istentől való függés együtt jár a cselekvéssel - ekkor maguknak kell "harcolniuk".

A harc kimenetelét azonban nem a Józsué kezében lévő kard döntötte el, hanem a Mózes kezében lévő pálca; vagyis nem azáltal az ember által, akinek azt mondta, hogy "menj" és támadd meg Amáleket, hanem azáltal az ember által, aki "felment", és Istennel volt elfoglalva. Mert "amikor Mózes feltartotta kezét, Izráel kerekedett felül". Nekünk is meg kell tanulnunk a kard és a Szellem hatalmas együttműködését és a Szellemben való imádságot, Ef 6,17-18.

Bűnbocsánat. Mózes sokszor jelent meg Isten előtt úgy, mint Izráel nagy közbenjárója. Koncentráljunk arra az időre, amely az aranyborjú imádását közvetlenül követte. Nem mutathatta semmi jobban Mózes imádságának hatalmát, mint az, hogy mielőtt Mózes könyörgött volna Istenhez értük, először Isten emelt vádat ellenük őelőtte; "hagyd, hogy megemésszem őket". Az Úr tudta jól, hogy az a szent harag, amellyel szolgái hozzá fordulnak, Őt magát is elárasztja! De Ő igaz volt. Mert ami Mózes szenvedélyes imáját követte (I) megváltó cselekedetéért, (II) az Ő nagy nevéért (III) és ünnepélyes esküjéért, az volt, hogy "az Úr megbánta a rosszat, amit a nép ellen elgondolt". "Elhatározta, hogy elpusztítja őket, de választottja, Mózes közbelépett nála, és elfordította haragját", Zsolt 106,23. Mózes önzetlen közbenjárása és Isten irgalmas béketűrése nélkül a nemzet elpusztult volna.

Gondoskodás a jövőbeli vezetőről. Noha Józsué már régóta Mózes utódjának számított, Mózes Isten választására hivatkozott; "Az Úr... rendeljen férfiút". Mózes semmit sem akart természetesnek venni, és Isten irányítását, valamint akaratát kereste.

Uram, tégy engem hatékony közbenjáróvá!