Skip to main content

03.01 Józsué megtartotta Isten szavát és a sajátját

OLVASNIVALÓ: 
Józsué 1,7-8; 5,13-15; 8,30-35

Az Úr azt mondta Józsuénak, hogy az Ő Igéjének legyen helye a szájában, elméjében ("elmélkedjél rajta", tanulmányozd) és életében ("őrizd meg, és tartsd meg"). Láthatjuk, hogy noha rendkívül elfoglalt élete volt, elméjét valóban ez az Ige töltötte be.

Ami Józsuét illette, Istenért végzett munkája nem csak abból állt, hogy meghódította Kánaánt és ezt követően szétosztotta. Ezek a figyelemreméltó eredmények csak egy célt szolgáltak. Végső célja az volt, hogy olyan népet hagyjon hátra, amelyet Isten iránti és Igéje iránti hűség jellemez. Ebből a célból arra törekedett, hogy a népet állandó közösségbe vezesse Isten Igéjével és az Ő igényeivel. Négy esemény áll előttünk: (I) Gilgálnál, miután átmentek a Jordánon, Józs 5. Mielőtt bármilyen harcba kezdtek volna az ellenséggel, Józsué megújította a körülmetélkedés szövetségét, ezzel emlékeztetve a népet az Úr iránti szövetségi kötelezettségeikre. (II) Az Ebál hegyénél, Jerikó és Aj elfoglalása után, Józs 8,30-35. Józsué az Úr szavának megfelelően, amelyet Mózesen keresztül mondott, 5Móz 27, haladéktalanul megismertette "egész Izráelt", valamint vezetőit "a törvény minden igéjével". "Egy szó sem volt... amelyet Józsué ne olvasott volna föl". Az Úrnak és Igéjének felsőbbrendűsége alapján történt, hogy a nép megújította odaszentelését az Úrnak. (III) Silónál, az ország meghódítása és felosztása után, Józs 22,1-6. Amikor a 2 és fél törzset elbocsátotta, nem akarta anélkül megáldani Őket, hogy ne figyelmeztesse az embereket: "gondosan vigyázzanak" Isten parancsára és szavára. (IV) Sikemnél, amikor fő életművét befejezte, Józs 24. Józsué utolsó feljegyzett szolgálata az volt, hogy a nép elé tárta azt a kötelességüket, hogy egyedül Istent féljék, Őt szolgálják és neki engedelmeskedjenek.

Józsuénak "az Úr seregének vezéréhez" intézett kérdése Jerikó mellett, jellemző volt egész életvitelére: "Mit mond uram a szolgájának"; vö. Csel 9,6.

Józsué nemcsak Isten szavához volt hű, hanem a magáéhoz is. Ráháb megmenekülése világosan bizonyította, hogy Józsué tiszteletben tartotta adott szavát, Józs 2,12-14; 6,17.22-25. A gibeoni ravasz férfiak esete hasonlóképpen bizonyította, hogy szavatartó ember volt. Bár becsapták, ő nem bánt velük hasonló módon, Józs 9,15; 10,6-7; ellentétben a 2Sám 21,1-2-ben olvasottakkal.

Uram, segíts engem, hogy megtartsam szavadat - és az enyémet!