Józsué, előkelő pozíciója ellenére sohasem volt önző vagy én-központú. Három példa elegendő arra, hogy olyan embert mutassunk be, akit nem rontott meg a hatalom, és mentes volt a személyes ambíciótól... (I) Az egész nemzetből ő volt az utolsó, aki megkapta örökségét, Józs 17,49-51. (II) Nem adományozott különleges tisztségeket vagy pozíciókat leszármazottainak; még a nevüket sem tudjuk, mert a megfelelő nemzetségtáblázat magával, Józsuéval fejeződik be, 1Krón 7,27. (III) Szomorú kitörése Eldád és Medád ellen nem a saját tisztelete érdekében, hanem Mózes érdekében történt; még tévedésében is önzetlen volt, még ha bölcstelen is.
Józsué másokkal való törődése mind egyénekkel, mind a közösséggel szemben megmutatkozott. Az egyénekkel szembeni előzékenysége nyilvánvaló volt abból a gyengéd beszédből, ahogyan Ákánhoz szólt. Józsué tudta, hogy Ákán szörnyű tettben és Isten szövetségének megszegésében volt vétkes. Ennek eredményeképpen Izráel vereséget szenvedett, megszégyenült és csüggedt lett. Harminchat izraelita már holtan feküdt, és ezért kizárólag Ákán volt felelős. Józsué mégis könyörületes szavakkal szólt hozzá; "Fiam..., mondd meg nekem most, mit tettél". Bár Ákán elítélt bűnösként állt ott, Józsué úgy szólt hozzá, mint a fiához.
Józsué sok alkalommal mutatta ki az egész nemzet szellemi jólétével való törődését. Figyeljük meg az utolsónak feljegyzett esetet. A helynek, amit kiválasztott, jelentősége volt. Sikemben ígérte legelőször Isten Ábrahám magvának az országot, 1Móz 12,6-7; most már az ország birtokában voltak. Ezen a helyen szólította fel Jákob a háznépét, hogy "hányják el" idegen isteneiket, 35,2-4. Most Józsué szólította fel a nemzetet, hogy "hányják el" idegen isteneiket, Józs 24,23. Józsué emlékeztette a népet, hogy (I) ősapjuk eredetileg az Eufráteszen túlról jött, 2. v., hogy (II) ők valamennyi időt Egyiptomban töltöttek, 4-6. v., és (III) most az amoriták földjén laknak, 8-11. v. Erősítette őket, hogy maradjanak Istennel, felszólította őket, hogy kövessék az ő példáját, és"szolgáljanak az Úrnak" teljes szívvel, és távolítsák el ezeknek a különböző helyeknek az isteneit, 14-15. v. Szellemi jólétük volt számára a legfontosabb.
Uram, add meg nekem, hogy kevesebbet törődjek magammal és többet másokkal!