Skip to main content

03.05 Káleb: "add nekem ezt a hegyvidéket"

OLVASNIVALÓ: 
Józsué 14,6; 15,1-17

Negyvenöt év telt el a kádes-barneai esemény óta, 4Móz 14. Káleb most elhatározta, hogy elkéri örökségét, az Úr segítségével, Józs 14,12. Isten megtartotta számára az örökséget, és Kálebet is az örökségre, 14,10-11. Még most is olyan erős, mint akkor. Az 1Pt-ben olvasunk egy ránk váró örökségről, amely fenn van tartva; és Isten hatalma őrzi számunkra, 1,3-5.

Mi Káleb öröksége? Hebron: egy különösen jelentős hely Isten szándékaival és népével kapcsolatban. Ezt Isten választotta ki Ábrahámnak, ahol ő lakott és oltárt épített, 1Móz 13,14-18, és ahol a pátriárkák el vannak temetve. Vajon ezért jelentett Kálebnek oly sokat? Lába mindenesetre rálépett arra, Józs 14,9. Értékeljük-e szellemi örökségünket, elsőszülöttségi jogunkat, mint Isten gyermekei, a hagyományokat, amelyek a miénk; például az Úrvacsorát, minden hívő ember papságát?; lásd 1Kor 11,2; 2Tesz 2,15.

Nem meglepő, hogy Anák fiai jelen voltak Hebronban - a Sátán mindig megtámadja azt, ami Isten előtt értékes, arra törekedve, hogy megrabolja Istent és az Ő népét, 4Móz 13,31.33.

Káleb teljesen elfoglalja Hebront, a maga örökségét, ami ellentétben áll a tizenegy törzs magatartásával, lásd Bír 1, ahol ennek megalkuvás miatt meghiúsulását látjuk. Aki teljes szívvel követi az Urat, az teljesen birtokba is veszi örökségét. Ha a Szellemnek vetünk, a Szellemből fogunk aratni, Gal 6,8.

Kálebnek adnia kellett valamit, valamit aminek ára volt, földet, (amely még nem is volt a birtokában). Volt egy csinos lánya is. Feladatot tűzött ki leendő veje elé: Kirját-Széfer elfoglalása biztosítja számára a lányt, 15,16. Otniel kétségtelenül megnézte magának Akszát és a Kirját Széfernél lévő ellenséget; az egyik vonzó, a másik veszélyes. Meddig tétovázhatott? Legfeljebb talán addig, amíg eszébe nem jutott, hogy nem sokkal azelőtt Aksza apja az életét kockáztatta hasonló módon, 14. v. Káleb hősies tettei ösztönzést jelentettek Otnielnek; semmi olyat nem kért, amit maga is meg ne tenne. Kálebnek példát kellett mutatnia. Összehasonlíthatjuk ezt Pál szavaival: "Ti tudjátok", (minthogy ők tanúi voltak), pl. Csel 20,18.34; 1Tesz 2,1-2.9-11; és lásd még: 2Tim 3,10-12. A tettek támasztják alá a szavakat, és a példaadás rendkívül fontos.