Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
1Sámuel 1,1-3.10-28; 2,21-21; 4,11-22

Van valami méltóság Éli körül (neve azt jelenti, hogy "fennkölt"), ami felett gyakran elsiklunk, amikor hibáival foglalkozunk. Személyes kegyessége és egész életén át tartó szolgálata a szent sátornál Silóban a bírák korának végső idejében bizonyságtétel volt az Úrról az erkölcstelenség és a bálványimádás napjaiban. Annával kapcsolatos téves ítélete, mintha ő részeg lett volna, visszatükrözi, hogy mit szokott látni. Azonnal meg is bánja nyers, feddő szavait, és elismétli a papi áldást, 4Móz 6,22-27. Nem kétséges, hogy szavai hozzájárultak Anna nyugodt bizonyosságához, úgyhogy az asszony "evett, és arca nem volt többé szomorú."

Négy évvel később a gyermek Sámuelt elhozták az Úrnak, hogy a szent sátorban szolgáljon. A három tulok, az efa liszt és a tömlő bor mutatja az Anna és Elkána szívében lévő nagyrabecsülést az Úr jósága miatt, hogy meghallgatta a fiúért történt kiáltást. Mégis csak legfeljebb elképzelhetjük, mit jelent egy anya számára, hogy ezt mondja: "teljes életére az Úrnak legyen szentelve!" Éli reagálása megmutatja jellemét: "És ott imádták az Urat". Éli tudott fiainak a gonoszságáról, hogy alkalmatlanok a papi hivatal betöltésére, és még elkerülhetetlen isteni ítélet is fenyegeti őket. De tiltakozás nélkül, és még csak féltékenység sincs benne, elfogadja, hogy az egy Isten úgy dönt, hogy leváltja őt és házát. Ez azt mutatja, hogy pap módjára gondolt az isteni dolgok fenntartására. Családjának bukásával a prófétára, Sámuelre marad a pap helyett, hogy felkenje Dávidot.

Az Élitől származó utolsó feljegyzett áldás Elkánának és Annának szól, 2,20, egészen úgy, ahogy az isteni ítélet Éli fiait érte. Anna három fia és két lánya a határozott bizonyítéka az isteni megállapítás igazságának: "akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek", 2,30. Éli elismerést érdemel, mert felismerte az isteni elveket népének életében, még ha tudta is, hogy saját otthonában megszégyenült.

Élinek a frigyládával való törődése a következő szavakban fejeződik ki: "szíve rettegésben volt az Isten ládája miatt", és annak elveszítése vezetett halálához. Tudta, ahogyan menye is, hogy a dicsőség valóban eltávozott Izráelből.