Skip to main content

04.08 Sámuel - a próféta

OLVASNIVALÓ: 
1Sámuel 3,16-4,1; 9,6-19; 16,1-13

"Isten... különböző időkben és különféle módon beszélt a múltban az atyákhoz a próféták által", Zsid 1,1. Amikor Isten az éjszaka csendjében szólt a kis Sámuelhez, azért tette, hogy újra kijelentse gondolatait Izráelnek, emberi eszközön keresztül. Sámuelnek ebbe a szerepbe való belenövekedése röviden van feljegyezve. "És megtudta egész Izráel... hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett... mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által. És ismeretessé lett Sámuel beszéde egész Izráelben", 1Sám 3,19-4,1. Utalás történik Sámuelre, mint prófétára Péter második beszédében, ezzel jelezve, hogy ő kezdte meg a próféták sorát, ApCsel 3,24. Bizonyára Sámuel után hivatkozásokat találunk a prófétákra, mert jelentős, sőt viharos napok várnak Izráelre, ezért közvetlen módon Isten fog beszélni hozzájuk a próféták ajkain keresztül, hogy utasítsa és figyelmeztesse őket.

Az a mód, ahogyan Isten válaszolt Sámuel imájára a király kijelölésével kapcsolatban, 1Sám 8,6-9, jelzi, hogyan folyt le az ő beszélgetése Istennel - hallotta Isten hangját őhozzá szólni. Figyelemre méltó az a mód is, ahogyan hűségesen tolmácsolta Isten szavait a népnek a maguk szó szerinti formájában; vö. 10. v. Mint próféta, nem összefoglalja Isten üzenetét, nem színezi ki az üzenetet saját gondolataival, más szavakkal való kifejezést sem használ az azzal kapcsolatos saját érzése szerint. A próféta az Istentől származó közvetlen kijelentés kifejezéseivel beszél, tisztelve és megismételve a közlés eredeti szavait. Ez bebizonyosodott a Saulnak mondott baljós üzenet bevezetésében, hogy pusztítsa el Amáleket; "figyelj az Úr beszédének szavára." 1Sám 15,1-3.

Azt, hogy Sámuel minden Istentől adott utasítást elfogadott, jól látható abban az esetben, ami Dávidnak Izráel királyává történő felkenésénél lejátszódott. Sámuelt saját érzései más irányba vitték volna, mert hiányzott nála Isten jellemismerete, ugyanis csak a külső megjelenésre tekintett. Alkalmazkodva Isten nyomatékos irányításához, Dávidot kente fel, az Isten szíve szerinti férfit. Nem követett el hibát azon a napon a próféta, akinek füle ifjúságától fogva nyitva volt, hogy felismerje Isten hangját, és aki az ezt követő időben is arra törekedett, hogy engedelmeskedjen "az Úr szavának".