Skip to main content

04.09 Sámuel imádságai

OLVASNIVALÓ: 
1Sámuel 7,5-9; 8,1-6; 12,16-25; 15,10-11

Sámuelt tisztelettel imádkozó emberként emlegették, Zsolt 99,6. Isten is elismerte jó hírét, mint közbenjáróét népe érdekében, Jeremiás idejében, amikor neve Mózesével együtt van említve ebben a tekintetben, Jer 15,1. Az ember arra gondol, hogy az imádsággal kapcsolatos magatartását már gyermekkorában édesanyja nevelte bele, mert ő is gyakorolta az imádkozást és megbizonyosodott annak értékéről. Maga Sámuel is az ő imájára volt válasz, mert őt "Istentől kérte" édesanyja.

Sámuel hosszú életén keresztül végig megfigyelhetjük az arra való készségét, hogy közeledjen Istenhez imában, igényei szerint bármely időben, a szükséges vezetésért és támogatásért. Az, hogy mint vezető állt a nép élén, csak még jobban tudatosította benne, hogy szüksége van az imádkozásra; ebből a szempontból alkalmassá tette magát azok érdekében, akik nem tudtak, vagy nem akartak önmagukért imádkozni. Úgy látszik, hogy volt valami sürgető vonás Sámuel imádkozásában, mert azt olvassuk róla, hogy "kiáltva az Úrhoz", 1Sám 7,9; 15,11, és "odakiáltva az Úrnak" (angol), 1Sám 12,18. Volt az imádságában állhatatosság - fel van jegyezve egy alkalommal, hogy imádkozott "egész éjszaka", 1Sám 15,11. Az imádságban való hatásos tevékenységét a nép felismerte, ezért igénybe is vették a segítségét, hogy járjon közbe Isten előtt érdekükben, és hogy nyomatékosan kérjék Isten segítségét zavaros időkben; vö. 1Sám 7,8: "Ne szűnjél meg érettünk könyörögni az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy szabadítson meg minket..."

Van bizonyos irónia abban a tényben, hogy az egyetlen feljegyzett alkalommal, amikor Sámuel elmulasztotta, hogy először Istent keresse vezetésért, mielőtt kritikus döntést hoz, ez tragikus következményekkel járt. Arra, hogy Sámuel saját fiait jelölte ki, hogy őt kövessék Izráel ítélésében, még nem volt példa. Ez nyilvánvalóan saját természetes érzéseinek megfelelően történt, ahelyett, hogy Isten tekintélyét fogadta volna el a megfelelő jelöltek kiválasztásában. Utólag könnyű látnunk tettének balgaságát. Tekintet nélkül korára és tapasztalt voltára, ilyen időben, mint ez, isteni bölcsességre volt szüksége ahhoz, hogy "helyes" döntést hozzon, amivel az egész nemzetet befolyásolta. Csak kérnie kellett volna, és Isten "szemrehányás nélkül" adta volna az Ő bölcsességét, és akkor nem tett volna bölcstelen lépést, Jak 1,5. Ebből az alkalomból az imádság visszatekintés volt - egy megkésett gondolat, 1Sám 8,6. Őrizkedjünk ettől!