Skip to main content

04.14 Saulnak Dáviddal szembeni gyötrő irigysége

OLVASNIVALÓ: 
1Sámuel 18,5-19,1; 20,30-34; 26,1-2.21

Saul hatalmi megszállottsága és felsőbbrendűsége, mint a nemzet királyáé, nem tűrt meg versenytársat ezeken a területeken, mindegy, hogy szándékos volt-e ez az illető részéről, vagy akaratlan, ahogyan az események menete hozta magával. Az "irigységnek" méltó definíciója a következő: "fájdalom vagy elégedetlenség, amit más ember kiváló volta vagy sikere gerjeszt". Bizony, ez bebizonyosodott az első említésben, amit Saulnak Dáviddal kapcsolatos irigységéről látunk. Miután Góliát elesett, és az izraeliták ezt követően diadalt arattak a filiszteusok felett, "kimentek az asszonyok Saul király elé Izráelnek minden városaiból,... és mondták: Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét." Saul úgy találta, hogy az ő ilyen kedvezőtlen összehasonlítása Dáviddal már elviselhetetlen, és "nagyon megharagudott". A gyötrő féltékenység magvai el voltak vetve az elméjében, amelyek aztán végül keserű és tragikus aratást hoztak.

Az a mód, ahogyan Saul irigysége kibontakozott, kétségessé teszi, hogy vajon valaha is őszintén szerette-e Dávidot; vö. 16,21. A (hús)testi ember, amilyen ő volt, bármire vagy bárkire gyanakvással, félelemmel és ellenségesen tekint, aki az ő önző érdekeibe ütközik. Mindent az irigység szelleme, és nem a szeretet irányít benne, 1Sám 18,9.11-12.15; vö. 1Kor 13,4. Saul meg nem fékezett érzéseitől hajtva úgy határozott, hogy megöli Dávidot, és számos kísérletet tett erre. Nemcsak arról van szó, hogy Dávid hősiességének hírei váltottak ki ilyen ellenszenvet benne, hanem "bölcs" viselkedése és népszerűsége is egész Izráelben. Biztos sejtése volt arról, hogy az Úr Dáviddal van, és már nem ővele, és ez fokozta ezt az érzését, 1Sám 18,12.14-15. De ezek felett és ezek mögött volt annak lehetséges megértése, hogy Isten Dávidot jelölte ki az ő utódjául, ami arra a józan ésszel fel nem fogható elhatározásra ösztönözte, hogy elpusztítsa Dávidot. Ilyen előre megfontolt és ismétlődő tettei Sault olyan valakinek mutatják, aki szembeszegül Isten elhatározott szándékaival, és annak megváltoztatására törekszik - ez nagyfokú ostobaság. Alig csodálható, hogy a végén a következőt jelentette ki: "Ímé, esztelenül cselekedtem, és igen nagyot vétettem", 1Sám 26,21. A mindig gyakorlatias Jakab a következőkre emlékeztet bennünket: "Ahol irigység és haszonlesés van, ott zűrzavar és mindenféle gonoszság van" (angol).