Noha ez a zsoltár egy különleges esemény kapcsán keletkezett Dávid életében, vagyis Absolon lázadásakor, betekintést ad égő vágyakozásába is, hogy megismerje Istent, valamint abba, hogy mennyire törekedett az istenfélelemre. Lehetett a pusztaságban, elszakadva Jeruzsálemtől, a szentélytől és a szövetség ládájától, de mégis képes volt énekelni, és kifejezni lelkének sóvárgásait. Így van "ennek a világnak a pusztaságában" is, hogy meglátjuk gyengeségünket, és mégis megtapasztaljuk Isten kegyelmét és hatalmát.
Dávid lelke Isten után vágyódott. "... téged szomjúhoz lelkem," 1. v. Megtanulta, hogy a pusztaság száraz (ahol nincs nedvesség vagy táplálék) és szikkadt (fárasztó) hely, ahol nincs víz - ez volt az első lecke, amit az izraeliták megtanultak, amikor kijöttek Egyiptomból, 2Móz 15,22. Dávid azonban nem volt egyedül. Nemcsak tudott Istenről, hanem ismerte személyesen, mint olyan Istent, aki neki erőt adott. "Isten! (Elohim), én Istenem (El - a Hatalmas) vagy te", 1. v. Nem csoda, hogy korán reggel felkelt, hogy őt keresse, és nem csalódott! Meglátta Isten hatalmát és dicsőségét, még akkor is, ha nem mehetett el fizikai értelemben a jeruzsálemi szentélyhez, 2. v. Isten szerető kedvessége arra ösztönözte, hogy ajkaival és életével Őt dicsőítse, 3-4. v.
Dávid lelke megelégedett Istennel. "Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem", 6. v. Dávid szíve tele volt Isten dicsőítésével, mert megelégedett volt Istenben. A nem elégedett szív sohasem fog dicsőítésben és imádatban Istenhez emelkedni. Dávid keveset aludt éjszaka, de nyugalmat talált ágyában, Istenről elmélkedve, 6. v. Nem zavarta aggodalom vagy félelem. Isten megsegítette a múltban. Bízhatott benne most is, és mint írja: "a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem", 8. v.
Dávid lelke ragaszkodott Istenhez. "Ragaszkodik hozzád az én lelkem (a ragaszkodás szétválaszthatatlan, mint a házasságban, 1Móz 2,24); a te jobbod megtámogat engem", 9. v. Ellenségekkel volt körülvéve, de Isten ismerete és a vele való személyes közössége miatt biztonságban érezte magát. Pál emlékeztet minket, hogy "nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel," 1Tim 6,6. Dávid ellenségei a pusztulásba vezető úton álltak, 10-11. v., de ő egy felfelé vezető úton haladt. "A király pedig örvendezni fog Istenben", 12. v.