A probléma, amellyel Dávid szembe került, látszólag megoldhatatlan volt. Absolon meggyilkolta féltestvérét, Amnont, és Gesurba menekült. Hároméves távollét után Dávid szíve vágyott arra, hogy a lázadó fiút hazahozassa. Tudta azonban, hogy Absolon bűne Isten ítéletét követeli meg, és ezért nem térhetett haza.
Egy embernek, Joábnak más elképzelése volt. Igénybe vette egy tékoai bölcs asszony szolgálatait, és az emberi bölcsesség, csalás és hízelgés egyfajta keverékét alkalmazva sikerrel meggyőzte Dávidot, hogy hozassa haza Absolont. Azonban, noha visszatért és a királyságban élt, nem igazán tért haza. Bűne távol tartotta, és nem léphetett Dávid házába, nem láthatta az arcát. Absolon tudta, hogy jobb lett volna, ha marad ott, ahol volt. Sajnos, Dávid eltökéltsége megtört, és Joáb elérte, hogy Isten Igéjének igazságában megalkudjon. Absolon bejutott apjának házába, és érezte az ő ölelésének melegét; "elment a királyhoz, és fejet hajtva a király előtt, arccal a földre borult. És megcsókolta a király Absolont", 14,33. Absolonnak azonban nem volt joga ott lenni! A bűnösök és a visszaeső szentek csak az Ő feltételei szerint térhetnek vissza Istenhez.
Ez a tékoai bölcs asszony ezt mondta: "Mert bizonyára meg kell halnunk, és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a földre kiöntve, fel nem szedhető, és az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem." 14. v. Mennyire igaz, de ő hitetlenül beszélt, és elképzelése sem volt azokról az eszközökről, amelyeket Isten gondolt! Amikor Isten "hazavezet egy embert", azt igaz úton teszi, vagyis az Ő kegyelmének és az igaz bűnbánatnak az alapján, amit Absolon egyszer sem mutatott. Dávid megismerte ezt az igazságot Betsabéval való vétkezését követően; "Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!... Tiszta szívet teremts bennem... Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet, ó Isten, nem veted te meg! Zsolt 51. Ez azon az alapon történt, hogy Isten tudott szólni hozzá Nátánon keresztül: "Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni", 2Sám 12,13.