Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
2Sámuel 8,18; 20,23; 23,2-23.30; 1Királyok 1,32-45; 2,24-25.34-35; 4,4.

Saul Dávidot elűzte és könyörtelenül üldözte hosszú éveken keresztül. Néha azt gondoljuk, hogy Dávidnak gondtalan, ragyogó élete volt, mint egy kalandorokból álló csapat vezetőjének. A valóság ellenben az, hogy nagyon nehezen tartották fenn magukat a terméketlen pusztaságban, ahol el voltak szigetelve a normális társadalmi érintkezésektől, barlangokban kerestek menedéket, és féltették az életüket. Dávid felkent király volt ugyan, 1Sám 16,12- 13, de sok akadály állott közte és Izráel trónja között. A hozzá való csatlakozás akkoriban tántoríthatatlan elkötelezettséget kívánt meg.

Benája egyike volt Dávid hűséges követőinek, és hírnevet szerzett három bátor tettével: megölt egy oroszlánt egy veremben, megölt két moábi harcost, akik bátrak voltak, mint az oroszlán, és megölt egy egyiptomi óriást az óriás saját fegyverével. Ezek az események kiemelkedtek a normális, mindennapi élethelyzetekből a pusztában, Dávid szolgálatában. Mivel Dávid megbízhatott Benája hűségében az élet mindennapi dolgaiban, neve belekerült Dávid hőseinek jegyzékébe, később pedig felelős tisztségeket töltött be Dávid királyságában. Benája volt a parancsnoka Dávid testőrségének, és ugyanolyan hűséges volt Salamonhoz, aki főparancsnokává tette. Ő adta a védőkíséretet Salamon mellett Gihonig, hogy királlyá kenjék, és ő végezte ki Adóniát és Joábot.

Benája példája az Istenért végzett hatékony szolgálat egyik állandó alapelvét tárja fel. Elengedhetetlen, hogy hűségesnek mutatkozzunk az élet normális, evilági dolgaiban, ha azt akarjuk, hogy további szolgálattal bízzanak meg bennünket.

Benája élete azonban titkokat is tartalmaz. Papi családból származott, apja pedig Jójada volt, a főpap, 2Krón 27,5, ami azt sugallja, hogy félretette papi előjogait, hogy katona lehessen. Isten megáldotta ezt a döntését, és Benája neve határozottan és maradandóan be van írva a Szentírás lapjaira. Mi azonban eltűnődhetünk azon, hogy mi lett volna, ha azokat a jellemvonásokat, amelyek számára, mint katona számára tisztességet szereztek, a papságban alkalmazta volna. Vajon ezért olvassuk róla, hogy "híres volt ő a harminc között, mindazáltal ama hárommal nem ért fel", 2Sám 23,23?