Méfibóset ötéves volt, amikor apját, Jonatánt és nagyapját, Sault harcban megölték a filiszteusok. Dajkája Méfibósettel a karjában menekült, de sajnos leejtette, és ő mindkét lábára sánta lett. Méfibóset Mákir házában talált menedéket Ló-Debárban, ahol felnövekedett, megházasodott és volt egy Mika nevű fia. Amikor Dávid trónra került, visszaadta Méfibóset örökségét, szolgájává tette Cibát (aki Saul házának gondviselője volt), a palotában biztosított otthont neki, és azt a kiváltságot kapta, hogy naponta a király asztalánál étkezzen.
Ez szívet melengető beszámoló Dávid jóságáról és irgalmasságáról olyan valaki iránt, akit sokan ellenségének tekintettek. Még inkább szívmelengető, mint Krisztus evangéliumának előképe, amely által a bűnös, méltatlan férfiak és nők hit által a nyomorból és ítéletből áldásra jutnak.
Az élet a palotában sem volt zavartalan. Méfibóset még mindig sánta volt, és neve elkerülhetetlenül összekapcsolódott Saul ügyével. Mély keserűséget is táplálhatott volna szívében, egy esemény azonban Dávidnak Absolon elől való menekülésekor napvilágra hozta Méfibóset igazi érzéseit. Ciba hazudott gazdájáról, azt mondva, hogy azért maradt Jeruzsálemben, mert továbbra is igényt támaszt a trónra. Amikor Dávid később visszatért Jeruzsálembe, Méfibóset elmondta az igazi okot, amiért nem követte a királyt a száműzetésbe, és Dávid újra kegyeibe fogadta. Méfibóset reagálása feltárja Dávid iránti igazi érzéseit - hogy minden tettét szeretet indította, nem pedig a kapzsiság, 2Sám 19,26-30.
Milyen könnyű lett volna Méfibósetnek keserűséget táplálnia szívében a körülmények miatt, amelyek sántává tették, és a király miatt, aki elfoglalta trónját! Ehelyett eszébe jutott, hogy a király jósága által megváltozott az élete, és ez foglalkoztatta elméjét; legnagyobb gyönyörűsége volt, hogy a király visszatért. Jól tesszük, ha követjük Méfibóset példáját. Az az idő, amit Krisztusnak, szeretett Urunknak személye és tökéletessége foglal el gondolatainkban, ki fogja szorítani azt az időt, amit a keserűség, a harag vagy hiábavaló gondolatok töltenének ki. Kerüljük el "a keserűség bármilyen gyökerét"!