Illésnél nagyobb van itt! Nem gondolunk-e arra a valakire, aki Illéshez hasonlóan elvégezte a munkát a földön, amelyet Atyja bízott rá; akinek buzgósága mindenki másét messze túlhaladta; aki Izráelben rosszabb állapotokat talált, mint Illés napjaiban voltak; aki elmondhatta, hogy "keresik az alkalmat, hogy megöljenek"; aki eltűrte "a bűnösöktől ellene való támadást"; aki kiitta a legkeserűbb haláltusa poharát; és aki most, bár elhagyta a világot, nem hagyja övéit vigasztalás nélkül? Kijelentette tanítványainak, hogy örökségül hagyja nekik a szeretet hagyatékát, az Atya ígéretét, a Szellem kettős mértékét, ami testben való távollétét pótolni fogja mennybe való visszatérése után.
Illés mennybemenetele drámai volt. Isten tüzes harcikocsit és lovakat küldött, hogy elragadják őt a földről, és forgószélben ment föl az égbe. Urunk a benne rejlő saját hatalmával ment fel; Őt nem elvitték - Ő mennybe ment. Illés nem a saját hatalmával emelkedett a mennybe, nem felment, hanem felvitték. A földi testnek és az emberi természetnek nincs hatalma felemelkedni. Az Úr nyugodtan, felségesen emelkedett fel. Felemelkedett minden mennyei hierarchián keresztül a trónra, hogy megnyerje Atyjának jótetszését, Zsid 1,13. Neki sem harcikocsikra, sem forgószélre nem volt szüksége. Az Ő esetében nem volt vihar, nem volt heves elragadás, mert az Ő mennybemenetele nem jelentett törést természeti életének törvényeiben, hanem minden pontos összhangban volt azokkal. A szolgának és a Fiúnak mindebben az összehasonlításában bizonyára világossá válik mindkettőnek a nagysága. De még többről van szó - bemutatja a Fiúnak mindenek felett álló felsőbbségét, akinek minden dologban felsőbbrendűsége van. A palást Elizeusra hullott - Illés műve nem volt teljes; Elizeusnak kellett továbbvinnie. Az Úr műve a földön tökéletes volt, és Őnála nem történt hivatalátadás, hanem Ő küldte el a Szent Szellemet, Jn 16,7. Elizeus elszakította saját ruháit, és felvette Illés palástját. Ettől kezdve annak az embernek a jellemvonásait fogja mutatni, aki felment a mennybe. Nem ugyanezt tesszük-e mi is? Az Ő tanúi vagyunk, ApCsel 1,8. Bizonyára a bételi ifjak is összekapcsolták Elizeust azzal az emberrel, aki "felment", 23. v. Nem volt számukra nehéz Elizeusnak eltávozott mesteréhez való hasonlóságát észrevenniük.