A súnémi asszony megtanulja, hogy Isten életadó Isten, mert ő, aki meddő volt, fiút szült; vö. Róm 4,19-21. De a fiú meghalt, így meg fogja tanulni, hogy Isten a feltámadás Istene is; vö. Zsid 11,17-19. Az asszony gyermeke túlélte a csecsemőkor veszélyeit, csak gyermekkorában lett boldog. Ez felfoghatatlan volt az anya számára. Az Úr adta őt neki azért a kedvességéért, amit az Ő szolgája iránt mutatott.
Az Úr útjai sokszor tűnnek számunkra furcsának. A remények hirtelen elhalványulnak, a kilátások megváltoztak, szeretteinket elragadták tőlünk. Isten útjait mégis mindig végtelen szeretet és bölcsesség rendezi el.
Az asszony elveszítette a fiát, de a hitét nem, ezért próbál valamit tenni érte. Nem tesz előkészületet a gyermek temetésére. Előre látja annak feltámadását, amikor Elizeus az ágyára fekteti, 21. v. Nem kért gyermeket, de nem tudta elképzelni, hogy visszaszerezhetetlenül elveszik tőle. Micsoda megpróbáltatás volt hite számára, hogy Elizeus sok mérföldnyi távolságban volt éppen akkor, amikor neki leginkább szüksége lett volna rá! Férje szavai csak még további próbát jelentettek hitének. A férfi gondolkodása nem tudott feljebb emelkedni az újholdnál és a szombatnál, és Istent vallásos ünnepekkel és a napok megtartásával kapcsolta össze. "Csak hagyd rám", mondja a felesége neki, túllátva a jelenlegi megpróbáltatáson, és várva a boldog visszatérést. Ugyanígy reagál Elizeus kérdésére is, 26. v. A hit a legsötétebb órában is ezt tudja mondani: "jól van"; vö. Róm 8,28. Nem volt kétsége küldetésének sikeres kimeneteléről, bár jól sejtette, hogy a szolga és botja nem fog segíteni, ezért nem akarta elhagyni Elizeust. Semmi más nem fogja visszaadni a halott gyermeket, csak Isten hatalma lehet eredményes olyan valaki által, aki közösségben van Istennel. Csak az élő Úrral való közösség adhat életet - nem valamilyen szimbólum vagy szent tárgy - és csak ezt tudja a visszaadott életet fenn is tartani. Az asszony állhatatossága és hite jutalmat nyert. Elizeus imádkozott az Úrhoz, mert egyedül Ő tud halottat támasztani. Azonosult azzal, akiért imádkozott, 34-35. v. A hit küzdelme és az imádság vívódása győzelmet aratott; vö. Zsid 11,35. Az anya nem lepődött meg a csoda megtörténtekor, mert hitt a feltámadás Istenében, és nem csalódott.