Skip to main content

06.16 Elizeus: "halál van a fazékban"

OLVASNIVALÓ: 
2Királyok 4,38-41

Gilgál az utolsó hely volt, ahol ínségre lehetett számítani. Közel volt a pálmafák városához. Az izraeliták ott ünnepelték először a páskát, és ették az ország régi gabonáját. De most éhínség volt, és kisebb fazekak használatára kényszerültek. Meglepő-e, hogy az ínség idején a hitnek és a reménynek is híjával voltak? Elizeus "nagy fazekat" hozatott - Istennel nincsen ellátási hiány, és a hit, amely Istennel számol, a nagy méretű edényt kéri. A józan ész azt tanácsolta volna, hogy a jelenlegi ínségben a bölcs gazdálkodás a kis fazekat igényli, de a menny bőségének csak "a nagy fazék" felel meg. A nagy Istentől nagy dolgokat kell várnunk. Egy ember, aki nem elégedett meg azzal, hogy ezt Elizeus szolgájára hagyja, a maga jószántából kiment a mezőre, mert nem volt kész arra, hogy nyugodtan üljön Elizeus előtt, hanem arra törekedett, hogy a közös igényt azzal elégítse ki, hogy hozzáteszi a fazékhoz a maga hozzájárulását is. Ha mennyei ellátás részesei vagyunk, először is várnunk kell nyugodtan Krisztus jelenlétében; vö. Lk 10, 38-tól. Az ember szándéka jó volt, de nem kapott megbízást Elizeustól. Az ember feltett szándékai, bármennyire jók is, nem jogosítanak fel a cselekvésre, hacsak nincs határozott parancsunk Istentől. Az ember könnyen talált sártököket, amelyekkel "tele szedte ruháját". Lehetett nagy szükség tápláló, életfenntartó eledelre, de nem volt szükség vadtökökre. Így van a szellemi világban is. A Sátán gondoskodik arról, hogy sohase legyen hiány hamisított eledelben, amikor éhség támad Isten Igéjének hallgatására. Ennek az egy embernek a (hús)testies buzgalmán keresztül halált vitt a fazékba.

A vadtökök mérgező természetét most azok közül fedezte fel valaki, akik Elizeus lábánál ültek, 38-40. v. Azok rendelkeznek jobb szellemi megkülönböztető képességgel és ítélőképességgel, akik a Mester lábánál tanultak. A gyógymód kéznél volt - a "liszt". A liszt Krisztusról beszél, a tökéletesen jó eledelről népének szíve számára. A lisztet beletették a mérgező fazékba. Így az Úr Jézus Krisztus is, a "kenyér", amely a mennyből jött, leszállt a halálba, és önmaga feláldozásával legyőzte a halált, és halálában bűnösök találnak életet. A "liszt" volt a válasz a fazékban lévő halálra; ez mindig így van. Minden tévelygést helyreigazít Krisztus hűséges bemutatása.